Üres fészek szindróma: így kezdjünk új életet, ha felnő a gyermekünk

Mintha csak tegnap lett volna, hogy a karjainkban tartottuk az újszülöttünket. Most ugyanez a gyermek kilép az ajtón, egyetemre indul vagy egyszerűen csak önálló, felnőtt életet kezd, és nekünk fogalmunk sincs, hogy lesz ezután. Hirtelen nincs kivel törődnünk, az, akinek a legtöbb szeretetünket adtuk, egyik napról a másikra már nem része a mindennapjainknak, nem lábatlankodik körülöttünk, és nem hozzánk bújik, amikor szomorú. Végteüreslen ürességet érzünk. Természetes, hogy ez megvisel minket.

Érzelmek útvesztőjében

Az üres fészek szindróma az érzések széles skáláját írja le, mint például a szomorúság, magány, ingerlékenység, szorongás és gyász, amelyeket a szülőként érezhetünk, amikor gyermekünk elköltözik tőlünk.

– Ez aztán bizonyos esetekben tovább fokozódhat, átalakulhat depresszióvá, álmatlanság és egyéb fizikai problémák is jelentkezhetnek, mint a fejfájás, hányinger, nehézlégzés, de túl leszünk rajta, elmúlik. Előfordulhat, hogy a városban járva meglátunk egy anyukát a kisfiával és könnyezni kezdünk. Ez is teljesen normális. Az is megeshet, hogy hirtelen a semmiből ránk tör az érzés: megöregedtünk. De nem így van. Csupán az életünk új szakaszához értünk – mondja dr. Fehér Gabriella pszichológus.

Kezdődik a következő rész

Egy nő élete négy fontos korszakra tagolható. Az üres fészek szindróma a harmadikra tehető, és teljesen normális jelenség – teszi hozzá a pszichológus, aki felvázolja életünk négy legfőbb időszakát.

1. A csábítás, a nőiesség megélése, és a párkeresés időszaka. Ilyenkor az a legfontosabb számunkra, hogy a lehető legvonzóbbak legyünk, és minél több férfit csavarhassunk az ujjunk köré.

2. Az anyaságról, családról szól. Eluralkodik rajtunk a fészekrakási ösztön, élvezzük, hogy gondoskodunk valakiről, hogy anyává váltunk, úgy érezzük, hogy ez adott igazán értelmet az életünknek.

3. A gyerek felnő, elkezdi élni a saját életét és hirtelen üressé válik minden körülöttünk. Egyfajta útkeresés veszi kezdetét.

4. Az örömteli nagymamakor. Újra egy kisbabát tarthatunk a karunkban, előtörnek a régi emlékek, kényeztethetjük, szeretgethetjük kedvünkre, de a dolog oroszlánrésze, a nevelés, fegyelmezés már elsősorban nem a mi feladatunk.

Mihez kezdjünk ezután?

A szakértő első és legfontosabb tanácsa, hogy ne próbáljunk úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

– A kellemetlen érzelmek teljes átélése valójában segít nekünk a túlélésben, a feldolgozásban. Fontos, hogy ennek teret adjunk. Párunkkal együtt - mert, hogy ez neki is nehéz időszak, még ha nem is beszél róla – vegyük elő a régi képeket, nézzük végig, ahogy az újszülöttből felnőtté cseperedett a gyerekünk. Nevessünk vagy akár pityeregjük az emlékeken, amelyek felszínre törnek. Amit most átélünk, az nagyon hasonló a gyász időszakához, hiszen most is elvesztettünk valamit, vagyis valakit az életünkből, legalábbis abban a formájában, ahogy az elmúlt években azt megszoktuk. Ha már eleget nosztalgiáztunk, akkor itt az ideje, hogy összeszedjük magunkat, és a jelennel, a jövővel foglalkozzunk. Eddig a mi vágyaink észrevétlenül háttérbe szorultak. Jó alkalom ez most arra, hogy leüljünk, és komolyan elgondolkodjunk azon, hogy mire vágyunk. Milyen ételeket szeretünk, mi a kedvenc időtöltésünk, mit nézünk szívesen a tévében, mikor akarunk reggelente felkelni és este lefeküdni. Gyakran ez cseppet sem könnyű feladat, ezért ne rémüljünk meg, ha nem tudjuk kapásból a válaszokat – tanácsolja a pszichológus.

Második szerelem? Miért ne?

Itt az ideje, hogy újra romantikázzunk, bolondozzunk. Ismerjük meg újra a szerelmet és a szerelmünket.

Utazzunk el együtt néhány napra, amikor csak kedvünk tartja, vagy szeretkezzünk a lakás bármelyik pontján szabadon, töltsünk egy egész napot ágyban, csókolózzunk a szoba közepén, ücsörögjünk esténként a teraszon és kortyolgassunk el egy pohár finom bort vagy koktélt. Szedjük össze a barátainkat, és menjünk el kirándulni, wellnessezni, ejtőernyőzni vagy bárhová, ahová eddig nem mentünk, költsünk olyan dolgokra, amit eddig nem tehettünk meg, mert inkább a gyereknek vettünk egy új nadrágot, vagy fizettük be az edzését. Keressünk új hobbit magunknak, sportoljunk, teljesen mindegy, hogy mit csinálunk, a lényeg, hogy fittebbek legyünk és élvezzük. Szánjuk időt végre magunkra, menjünk el kozmetikushoz, masszázsra, manikűrre, pedikűrre, fodrászhoz – tanácsolja dr. Fehér Gabriella.

Legyünk ott, de ne vigyük túlzásba

Megszoktuk, hogy rálátásunk és beleszólásunk van a gyerek életébe, de ez mostantól másként lesz.

– Már nincs kontrollunk afelett, hogy mikor jár órára, mikor megy dolgozni, kivel randizik, vagy mennyit lóg a barátaival. Ez frusztráló lehet, de ne feledjük: a tőlünk tanult készségeket használja fel arra, hogy elkezdje a saját életét irányítani, és ez egy izgalmas időszak számára. Próbáljunk meg bízni az önálló boldogulási képességében, ha hibázik, az is rendben van, hiszen tanul belőle. Attól, mert már nem lakik otthon, még mindig szüksége van a segítségünkre, tanácsainkra, támogatásunkra. Ezután is hozzánk fog szaladni, ha összetörik a szívét, vagy a munkahelyén konfliktusba keveredik. Legyünk ott, amikor kéri, de adjunk neki időt és teret arra, hogy hozzászokjon az új életéhez. Rengeteg mindent kell felfedeznie, megtapasztalnia, és bizony megtanulnia. Bátorítsuk, bíztassuk, szüksége van rá, hiszen neki is nehéz az új élet, a beilleszkedés, a spórolás, a saját magáról való gondoskodás. Mi pedig ahogy annak idején megtanultuk, hogyan kell egy újszülött vagy tinédzser anyukájának lenni, úgy fogjuk megtanulni, hogyan kell egy felnőtt ember szülőjévé válni. Napról napra haladjunk, és adjunk elég időt magunknak arra, hogy megszokjuk az új szerepünket – javasolja a pszichológus.

(FANNY)