„Nyújtóznom kellett, hogy átérjem!” – 312 szeletes tortaóriást sütött a jogásznő

Az anyukám cukrász, de ő a család miatt sosem dolgozott a szakmában, mivel a cukrász akkor dolgozik, amikor más pihen. Viszont a nagymamám és a dédnagymamám szenvedéllyel sütött, és engem is erre tanítottak. Így ez volt az álmom

Összesen 8 órát vett igénybe, mivel egyedül dolgozom, így minden munkafolyamatot egyedül végeztem el. Nyilván felkészültem, hogy nagy lesz, de meglepett a tényleges mérete. Nehézségek már csak a kész tortával voltak, főként annak mozgatásával. Hárman kellettünk ahhoz, hogy ki tudjuk vinni a műhelyből a hűtőkocsiba, majd elszállították. Mókás volt egyébként, kicsinek éreztem magam a torta mellett, sokszor nyújtózkodni kellett, hogy átérjem

Üzenném azoknak, akik nem mernek lépni, hogy sikerülni fog! Ha tiszta szívvel hiszünk a célban és van egy jó tervünk, vannak a hátunk mögött olyan emberek, akik szívvel-lélekkel támogatnak, akkor merjünk lépni! Ha kell, menjünk el még egy továbbképzésre, hogy biztosak legyünk a tudásunkban, gyakoroljunk, ne féljünk kérdezni szakemberektől vagy esetleg példaképektől. Egyszer élünk, és az idő megállíthatatlanul és észrevétlenül lopja el tőlünk a perceket, amit azzal is tölthettünk volna, hogy azt csináljuk, amit szeretünk, ami önbizalmat ad és boldogok vagyunk ezáltal. Tudom, hogy nehéz és rengeteg bátorság kell, de megéri, és biztosan sikerülni is fog