J. Róbert 14 éven keresztül mentőzött Ukrajnában, munkatársai és a betegek is imádták. Az elhunyt magyar mentőst kollégái sorfala és szirénázó esetkocsik kísérték utolsó útjára.
Gyászba borult az ukrán mentős társadalom, miután a napokban egy tragikus balesetben elvesztették egyik szeretett, magyar kollégájukat, J. Róbertet. Úgy tudni, hogy a 34 éves magyar mentős egy végzetes autóbaleset áldozata lett, kollégái pedig már nem tudták megmenteni az életét.
Halála után nemcsak a családja, barátai és a szerettei törtek össze, de a mentősök és a betegek is. Robit ugyanis egyaránt kedvelték a mentősök és az ellátott betegek is. Nem véletlen: információink szerint Róbert már tini éveiben is pontosan tudta, hogy mentőzni szeretne, így a beregszászi egyetem orvosi karán tanult mentőápolónak. Alig 20 évesen már munkába is állt, attól a naptól fogva pedig olyannyira szent hivatásának tekintette a mentőzést, hogy nem is vált meg az uniformisától: 14 éven keresztül, egészen haláláig szívvel-lélekkel végezte a munkáját a nagyszőlősi állomás oszlopos tagjaként.
Halála sokkolta kollégáit és barátait is, akik még mindig képtelenek elhinni, hogy Robi többé nem indul el szirénázó munkaeszközével.
Soha többé nem indul el dolgozni, nem nevet ránk, nem segíthet senkin. Igazságtalan az élet. Robinak még rengeteg idő kellett volna a Földön
– mondta a férfi egyik barátja. Robit most százak gyászolják, köztük a mentősök is. Központjuk szívszorító szavakkal búcsúzott a fiatal férfitől:
„Összetörtünk amiatt a jóvátehetetlen veszteség miatt, melyet Róbert halála okozott. Tragikus elvesztése mély sebet ejtett azoknak a szívében, akik szerették és tisztelték őt. Emlékeinkben örökké az a kedves, őszinte és barátságos kolléga marad, aki a szakterületének az egyik kiválósága. Most gyászolják őt rokonai, szerettei, kollégái, barátai és a megmentett betegek sokasága is” – búcsúztak tőle.
Róbertet a héten utolsó útjára is elkísérték, méghozzá szívszaggató körülmények között: úgy tudjuk, hogy a szertartás egy hosszú gyászmenettel indult, ahol Robi koporsóját egy lovasszekéren húzták végig a településen, ezt követte a gyászolók hosszú menete, végül a lehajtott fejjel, zokogva ballagó mentősök hosszú sorfala, akik után tucatnyi, szirénázó mentőkocsi gurult:
Nagyon sok mentős eljött, többen végigsírták az egészet, ők a hivatalos mentős uniformisukban voltak, így tisztelegtek Robi előtt. Utánuk pedig a szirénázó mentők jöttek sorban. Nagyon szerették Robit, jó kolléga volt és barát
– mesélte a férfi ismerőse.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre