Hamarosan életbe lép egy átmeneti megoldás a hazai lomtalanítási rendszerben, amely egyelőre átmeneti lesz, ezt azonban már egy végleges változás követ majd.
Erről a változásról pedig a Mohu Budapest Zrt. közreadott egy részletes tájékoztatót, ami után azonban még így is maradtak nyitott kérdések a fővárosban bevezetendő gyűjtőpontos lomtalanítás kapcsán. Ilyenek például az ezzel járó költségek, díjak és a rendszer bővítése is. Ezért a Mohu Budapest most a Világgazdaságnak adott válaszaival több ponton is eloszlatta a homályt.
Új rendszer indul a budapesti lomtalanításban. Az azt igénylő kerületekben már most megindul a gyűjtőpontos rendszer, ahol viszont nem szeretnének változást, ott egyelőre megmarad a jelenlegi rendszer az eddigi tájékoztatás szerint. A fővárosihoz hasonló lomtalanítás az országban már csak mintegy húsz helyen működik, a többi település a gyűjtőpontos megoldásra váltott. A jelenlegi lomtalanítási módszer több mint 60 éves, mára alkalmatlanná vált a megnövekedett hulladékmennyiség kezelésére – írja cikkében a VG.
Az új, gyűjtőpontos megoldás fő jellemzői az eddig közzétettek alapján a következők:
Tehát a gyűjtőpontos rendszerben néhány száz méteren a Mohu helyett majd maga a lakos cipeli a lomját, vagyis az eddiginél kevesebb szolgáltatást kap.
Ebből adódóan akár csökkenhetne is a hulladékszállítás díja, amelynek nagyságát a jogszabály nem kötelezően alkalmazandónak, hanem felső határnak adott meg.
Továbbá a törvény nem egyszeri, hanem legalább egyszeri ingyenes lomtalanítást ír elő, Budapesten például hosszú éveken át kétszer gyűjtötték a lomot. A Világgazdaság ezeket firtató (és további) kérdéseire a Mohu Budapest Zrt. válaszolt. (A társaság elődje a Budapesti Közművek Zrt. része volt, még korábban, évtizedeken át azonban Fővárosi Közterület Fenntartó néven működött.)
Válaszában a társaság mindenekelőtt emlékeztet, hogy a kérdésben felvetett jogszabályi előírás azt mondja ki, hogy a szolgáltatás műszaki színvonala nem csökkenhet, álláspontja szerint pedig a változtatás egyértelműen a műszaki színvonal növelését jelenti. Az EU által elvárt lerakástól való eltérítési vagy hasznosítási célszámok pedig nem teljesíthetők a lomok közterületre ömlesztett kihelyezésével, mert az abban a formában nem alkalmas utóválogatásra.
Kitér rá, hogy a lakosság több mint tíz éve és jelenleg is rezsicsökkentett árat fizet a hulladék begyűjtéséért, ami kifejezetten kedvező. Ebben nem lesz változás. A kontrollált lomtalanítási rendszerrel pedig nő a szolgáltatás színvonala. Átrendeződik, bővül a szolgáltatás, hiszen ennek részeként olyan hulladék is leadható, amelyet a hagyományos lomtalanítás során szigorúan tilos volt kihelyezni (textil-, üveg-, elektronikai és veszélyes hulladékok), mégis kihelyeztek.
Ellenőrzött, biztonságos keretek között lehet ezektől a hulladékoktól megválni, amelyek egyből zárt tárolóba kerülnek, nem veszélyeztetik a környezetet. Nem beszélve arról, hogy a városképet nem rontja, nem rombolja, nem lesznek higiéniai, közegészségügyi kockázatai, hiszen nem lesznek egészségre ártalmas hulladékok a közterületeken.
A jelenlegi rendszerben egyszerűen „besöprik” a kidobált hulladékot, minden válogatás nélkül kerül a lerakóba. A gyűjtőponton (amely területek használatáért fizet a Mohu) elkülönített konténerekbe, ellenőrzött körülmények között, több frakció folyamatos átvétele és beszállítása folyik. Ez összességében nem olcsóbb, mint a „mindent egy helyre”, de lehetővé teszi a lerakás helyett a válogatást és hasznosítást.
Sőt, a hulladékos autók a gyűjtőpontos rendszerben sokkal összetettebb logisztikai feladatot látnak el, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor mindössze reggel történt begyűjtés. Arról nem beszélve, hogy nehéz forintosítani a környezeti kockázatokat. Ilyenek az utcai lomtalanítás során illegálisan kihelyezett festékek, veszélyes anyagok, melyek kiborulhatnak, a régi akkumulátorok, melyekből folyhat a sav.
Nevezhető-e a gyűjtőpontos szolgáltatás a felváltandóval azonos színvonalúnak, ha maga cipeli el a lomot a gyűjtőpontra? A Mohu szerint igen, mert
A korábbi rendszerben kontrollálatlanul kerültek ki olyan hulladékok, amelyeknek nem a közterületen lenne a helyük, például az elektronikai és veszélyes hulladékok. Az őrzött gyűjtőpontoknál viszont a Mohu szakembere segít a lom megfelelő szelektálásában – tudtuk meg. Ez is a szolgáltatás javulását támasztja alá.
Tulajdonképpen ideiglenes hulladékudvarokról beszélünk,
amivel ráadásul részben ez a rendszer egy régi hiányosságot orvosol, hiszen a budai oldalon – annak területi sajátosságai miatt – mindig is alacsony volt a hulladékudvarokkal való lefedettség. Ennek megfelelően a gyűjtőpontokon a lakosok által ismert, jól bevált és mind többek által igénybe vett 18 budapesti szelektív hulladékudvarhoz hasonlóan a pontokon is képzett személyzet segítségével adhatják le a beszállított hulladékot, akik ügyelnek, egyben segítik a lakosokat abban, hogy melyik hulladék minek minősül, és hova kell tenni.
Azt is megkérdezte a Világgazdaság, hogy hogyan akadályozható meg, hogy valaki veszélyes hulladékot rakjon le a gyűjtőponton. Mint kiderült, a legjobban pont úgy, hogy ha az új rendszer lesz bevezetve. Évtizedek óta sajnos jellemző, hogy a régi növényvédő szereket, a lejárt festéket kihelyezik a lomtalanításkor. Pedig ezeket szigorúan tilos volt odarakni. A gyűjtőpontos rendszer egyik legfontosabb előnye, hogy a veszélyes hulladékot most már hivatalosan is lerakhatják, szemben a korábbi gyakorlattal.
A terv szerint évi egy alkalommal nyitnak ki a gyűjtőpontok, viszont – mint válaszában a Mohu hangsúlyozta – a korábbi gyakorlattal szemben egy-egy gyűjtőpont több napig tart nyitva. Ráadásul ezekre a megjelölt hulladékokat minden budapesti lakos (a gyűjtőpont helyétől függetlenül) ingyen, mennyiségi korlátozás nélkül beviheti.
Emellett egész évben elérhetők a hulladékudvarok. „Használjuk ezeket is egyre többet, hiszen ide szelektáltan, adminisztrálva kerül be a hulladék! Nagyon fontos, hogy lássuk, mi az, amit kidobunk, és leszokjunk arról a nagyon rossz berögződésről, hogy a hulladékunk válogatás nélkül el legyen temetve” – hívta fel a figyelmet a társaság.
A társaság elutasította azt a feltevést, hogy spórolna azon, hogy évente csak egyszer lomtalanítana. Ismét jelezte, hogy nem tervezi a lakosságtól kért díj változtatását.
A hulladékkezelés költsége nem az, ami egyre alacsonyabb lenne. Ez nagyon nagy tévedés. A valóság ennek pont az ellenkezője. Sokkal fontosabb az, hogy ezeket a költségeket megfelelően költsük el. Ha a régi rendszernél maradunk, akkor arra fogjuk költeni azt az évi több milliárd forintot, hogy szelektálás nélkül a földbe temessünk el évi 30-40 ezer tonna hulladékot
– áll a válaszban, egy konkrét példával alátámasztva: A jelenlegi lomtalanítás utáni takarítás évente közel félmilliárd forintba kerül. E pénzt majd a fővárosi szelektív hulladékgyűjtés és általában a fővárosi hulladékgazdálkodás fejlesztésére, a veszélyes hulladékok megfelelő ártalmatlanítására lehet fordítani.
Egy-egy kerületben akár tíz őrzött gyűjtőpont is létesül úgy, hogy minden lakos legfeljebb 800 méteren belül elérhessen egy gyűjtőpontot. Valamennyi gyűjtőpont három napig tart nyitva.
Már alig van olyan hely Magyarországon a kapott válasz szerint, ahol a régi rendszer van még érvényben. Mint jelezték, érdemes megkérdezni a vidéki rokonainkat, ismerőseinket, mit szólnak ahhoz, amikor a kerületünket napokra elárasztja a szemét.
Győrben például már évek óta jól vizsgázik ez a rendszer. És most Budapestről beszélünk, Magyarország fővárosáról, az ország legforgalmasabb városáról, turisztikai központról. Pécs történelmi részén például már nem tehető ki közterületre a lomhulladék, hasonlóan több nagyvároshoz, a korábban leírt okok miatt.
Évtizedek alatt több száz (egyes becslések szerint akár több ezer) lomizós család tevékenysége alakult ki illegálisan – hívta fel a figyelmet a Mohu. A lomizók kiveszik a kitett hulladékból az értékes részeket, a maradékot pedig szemétdombokként hagyják maguk után.
Társadalmi szempontból is fontos, hogy az elhordott lomjainkkal kapcsolatos tevékenység legalizálódjon, és biztos, törvényes megélhetést nyújtson azoknak az embereknek, akik ezt már évtizedek óta csinálják. Az elmúlt évtizedben egyre többen alakították át tevékenységüket legálissá, és szolgáltatásként végzik ezt. Az új rendszer ezt a folyamatot is felgyorsíthatná – írja a VG.
Most megy minden a szemétdombraJelenleg a fővárosi lomtalanítási hulladék egésze, azaz 30-40 ezer tonna hulladék szétválogatás nélkül, teljes egészében lerakókba kerül. A lomtalanítási hulladékot nem lehet szelektálni, hiszen az már szennyeződött, ráöntötték a vegyi anyagot, kint állt az esőben, összekeveredett a textil a rozsdásodó hűtőszekrényből kifolyó vegyi anyagokkal. Ugyanakkor a jelenlegi lomtalanítási hulladék körülbelül 40 százaléka nem lomtalanításra való, mert vagy veszélyes, vagy intézményi hulladék. A lomtalanítás kizárólag a lakosoknak jár, de az intézmények is rendszeresen lerakják a hulladékukat például felújítás során az építési törmeléket, régi neoncsövet. |
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre