A karácsonyi asztal bővelkedik a fogásokban, ám ez nem mindig volt így hazánkban. Utánajártunk, hogy őseink mit ettek, ittak, milyen elfeledett finomságok voltak az ünnepi asztalon.
Gyerekként két dolgot imádunk karácsonykor: a finomabbnál finomabb ételeket és italokat, na és persze az ajándékokat. Ami még ennél is jobb, hogy a rokonokat látogatva, mindenhol válogatott édességekkel kínálnak minket. Már előre lehet tudni, hogy melyik rokonnál mi a legfinomabb és erre előre is készülünk. Ez a fajta gasztronómiai bőség és élmény azonban nem mindig volt így, sokáig a karácsony is nagyon puritán ünnep volt nemzetünknél. Az elfeledett finomságok közé olyan ételek tartoznak, amire nem is gondolnál.
Korábban, amikor a vallás az emberek egész életét, a munkáját, a mindennapjait meghatározta, illetve mindennapos volt a nélkülözés az ünnepi ételek jóval egyszerűbbek voltak, azonban mindig megvolt a maguk szerepe. A karácsonyi vacsora jelentősége ugyanúgy kiemelt volt, ám böjtös és kifejezetten ünnepi ételeket egyaránt tartalmazott. Egyébként a karácsonyi lakoma hagyománya már a római időkben is megvolt. A karácsonyi terítő már ekkor a fókuszban volt, csak ezen a napon került az asztalra. A karácsonyi vacsora ünnepélyes keretek között történt, illetve számos előírás és tilalom kapcsolódott hozzá. Például tilos volt az asztalra könyökölni.
Már a korai időkben is változatos volt a karácsonyi étrend, ami szintén a néphagyományokkal kapcsolatos. Elsősorban olyan ételek kerültek az asztalra, amelyekről úgy gondoltak, hogy bőséget, jó termést hoznak a családnak. Ilyen volt többek között a lencse, a bab, a mák, a dió és a hal. A leves legtöbbször paszulyleves volt, amelyet a mákos csík követett, vagyis a mákos tészta. Ekkor az éjjeli bejgli nem kizárólag az angyalok (vagy az elhunyt szerettek) ellátására szolgált. A diónak is kiemelt szerep jutott, mert úgy tartották az megvéd a rontástól. Ami igazán furcsa lehet mai szemmel, hogy az asztalon gabonamagvak is helyet kaptak, amiből a baromfiknak is jutott, hogy jól tojjanak. Mindez kiegészült azzal, hogy az asztal alá szalmát tettek, ami azt szimbolizálta, hogy Jézus a jászolban született. Ebből a jószágok alá is került, hogy egészségesek legyenek.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre