A Herczeg család ma már három településen 25 ezer fát nevel.
A Herczeg családban a nagypapa az Őrségben kezdte a fenyőfatermesztést, majd a veje és az unokája is követte példáját: mára három településen 25 ezer fát nevelnek.
Többek között Zalalövőn egész évben akad bőven feladat: metszenek, permeteznek, kaszálnak, csemetét ültetnek, hogy aztán szenteste utolsóként érjenek haza. Magyarországon évente közel 2 millió háztartásba kerül karácsonyfa, mintegy háromezer hektáron termesztenek fenyőt, nagyrészt Vas, Zala és Somogy vármegyében.
Annak idején Imre anyai nagypapája, Sebők József látott fantáziát a fenyőtermesztésben; akkortájt csak a falujukban, Viszákon hat-hét családnak adta ez a megélhetést. Mára már csupán ketten maradtak. Az apa-fia párosnak is van főállása: az idősebb Imre tanár, iskolaigazgató-helyettes és alpolgármester, az ifjabbik a szállítmányozásban dolgozik, sokszor reggeltől estig. Mégsem hagyná veszni a fenyőket.
– Én ebben nőttem fel – kezdi. – Ha bánatom volt, ha örömöm, mentem fel a fenyvesbe. Régen mindig azt a fát vittük haza karácsonyra, ami megmaradt a piacon. Egyik évben – valamikor a 2000-es évek elején, amikor egy Trabant kombival szállítottuk a fákat – 24-én délután felhívtam apát, hogy elfogyott az összes, nincs mit nekünk díszíteni otthon. Erre azt mondta, vágjam ki azt, ami a nagyszüleim háza oldalában nő Őrimagyarósdon, az majd jó lesz. Az egyik oldalán egy ág se volt, de legalább szépen besimult a fal mellé – mondja nevetve.
Azonban amióta megnősült, Anikó, a felesége választja ki, melyik fenyőt fogják feldíszíteni. Imre már sokszor év közben látja, melyiket kellene hazavinni, de általában a párja egy másik mellett dönt. Sok szép történetük van, ami ide kötődik.
Látod ezt a fát? Hatéves elmúlt, és nekünk nagyon fontos. Nándi, a kisfiunk nehezen akart érkezni, lombikprogramra jártunk. Egy nap indultunk volna már a kórházba, de felhívtak minket, hogy elhaltak az embriók, nem kell jönnünk. Mondtam Anikónak, gyere, menjünk ki csemetézni, ha már kivettük a szabadságot. Ezt a fát is akkor ültettük. Kis idő múltán csörgött a telefon, de a feleségem fel se akarta venni, olyan bánatos volt. Később mégis visszahívta az ismeretlen számot; az orvos keresett minket. Mondtam, hogy elnézést, hogy nem vettem fel, de épp csemetét ültettünk, mire a doktor úr azt válaszolta viccesen, hogy hát, ő is azt szeretne
– idézi fel nevetve Anikó. Ezután kaptak egy újabb időpontot, és akkor megfogant Nándi, majd jött négy évvel később Izabell.
Néhány évtizeddel ezelőtt nem volt ekkora választék, luc- vagy ezüstfenyőt díszítettek a családok. De így is érhette őket komoly meglepetés.
Ha valahol kopaszabb volt a fa, a nagyapám bizony csavarral befúrt pár ágat, hogy szebben mutasson
– vallja be Imre, hozzátéve, mivel akkoriban zsineggel fogták össze a fenyőt, előfordult, hogy a csavarozott ág lerepült róla. Az ifjabbik Imre a mai napig a szombathelyi piacon árul, december közepétől szentestéig. Így az ünnepi készülődés minden feladata Anikóra hárul.
Mégis a gyerekek azt hiszik, hogy Apa a Jézuska barátja, hiszen ő hozza meg a fát!
– veti közbe Anikó. Nándi és Izabell is úgy tudja, azért kell segítenie, mert minden család várja a karácsonyfát, és a Kisjézus nem érhet oda mindenhova.
Akadnak azonban olyanok is, akiknek nem telik az ünnep ékére, de Imre úgy érzi, mindenkinek jár egy szép karácsonyfa:
Előfordult, hogy egy kamasz fiú jött oda hozzám a piacon, hogy a nagymamája egyedül neveli hármukat, és 2 ezer forintjuk van, azért mit tudnának venni. Kiválasztottam egy szép, formás fenyőt, és boldog karácsonyt kívántam. A pénzt pedig nem fogadtam el. Máskor egy háromgyerekes özvegy apa karácsonyát igyekeztünk szebbé tenni egy gyönyörű darabbal. Ha már akkora szomorúság érte őket.
Az ifjabbik Imre teherautóval fuvaroz, sokszor reggeltől estig úton van. A fenyők azonban nem várnak. A családi vállalkozásban most már nagyrészt az ifjabbik Imre dolgozik, ilyenkor, november végén, december elején besegítenek a rokonok – írja a Fanny magazin.
Herczegék – akik a Magyar Fenyőtermelők Országos Egyesületének alapító tagjai – azt javasolják, hogy alaposan nézzük meg a fát, mielőtt megvásároljuk, ez szavatolja, hogy sokáig díszítheti otthonunkat. A Nordmann esetében például előfordulhat, hogy ferde a szára, ami megnehezíti a befaragást. Figyeljük a fenyő alsó ágait; ha azok szárazabbak, inkább másik mellett tegyük le a voksunkat. Az ezüstfenyőnél megtörténhet, hogy a belső ágak – főleg a magasabb példányoknál – befüllednek.
Ha megvettük a fát, minél később kerüljön melegre. A legtökéletesebb, ha kinti hőmérsékleten – lehetőleg féltető alatt, teraszon vagy erkélyen – tároljuk, úgy, hogy ne essen rá az eső és a hó. A szállításhoz használt hálót is levehetjük róla, főleg, ha hidegre fordul az idő, így kisebb eséllyel érheti fagykár. Miután kivágták a fát, már nem vesz fel vizet, ezért nem érdemes vízzel teli vödörbe tenni.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre