„Magamnak már nem tudtam ételt venni” – hiába dolgozik, újból utcára kerülhet a nagybeteg Zoltán

Mindig foggal-körömmel küzdött az álmaiért Forgács Zoltán. Állami gondozásban nőtt fel Bakócán, a gyermekotthonban. Most egyetlen hű társa Letti, a német juhász, amit egy szőlőhegyen talált meg kikötve, élelem és víz nélkül. Megmentette. Azóta elválaszthatatlanok. Inkább ő nem eszik, de Letti soha semmiben sem szenvedhet hiányt. Zoltán élete akkor változott meg, amikor el akarták vinni sorkatonai szolgálatra. Az orvosi vizsgálaton derült ki, hogy izomsorvadásban szenved. Nehezen tud már járni, és állni is, ami nagyban megnehezíti az életét. Izmai folyamatosan zsugorodnak, és nehezen tud így munkát vállalni. Volt idő, amikor olyan rosszul ment a sora, hogy az utcán kellett álomra hajtania a fejét. Ő azonban sohasem adta fel. Küzdött azért, hogy maga mögött tudja hagyni a hajléktalanságot. És úgy tűnt, minden álma valóra is vált. Lakást tudott bérelni, és még munkahelyet is talált magának.

Zoltán most attól fél, hogy ismét hajléktalanná válhat

Amikor Zoltán kezdett megnyugodni, hogy az élete révbe ért, ismét csapást mért rá az élet. A munkahelye került veszélybe, és vele együtt minden, amit kemény munkával le tudott tenni az asztalra az elmúlt években.

– sóhajt fel kétségbeesetten Zoltán, aki attól fél, hogy ha nem lesz fizetése, akkor ismét az utcán végzi. Az ő állapotában különösen nagy kihívás megfelelő állást találnia, mert csak a rehabilitációs munka jöhet számításba.

– vázolja a helyzetét a férfi, aki eddig is a kis fizetéséből épphogy csak boldogult, de félrerakni már egy fillért sem tudott belőle.

– magyarázza Zoltán, aki jobban aggódik Lettiért, mint saját magáért. Egyetlen álma, hogy megmaradjon a munkahelye, és így ismét egyenesbe kerüljön az élete.