Te még emlékszel? Így utaztunk a most 150 éves a Fogaskerekűn – Galéria

A ma is festői szépségéről ismert budai zöldövezetet, a Svábhegyet egykor szőlőskertek és sűrű erdők borították. Azonban a fővárosnak ez a kiemelt területe a XIX. századtól egyre népszerűbbé vált. Elsősorban a művészvilág körében volt kedvelt, így írók, költők, festők kezdtek el itt letelepedni. A természet közelsége és az utánozhatatlan miliő érthető módon sokakat elbűvölt. Szebbnél szebb villák emelkedtek a városrészben, ami hétvégenként a budaiak és a pestiek kiemelt kirándulóhelyévé vált. Ez a tömeg már megkövetelt valamilyen tömegközlekedési formát, amivel a belvárosból el lehet jutni a zöldövezetbe. A Budai Közúti Vaspálya Társaság már 1868-tól üzemeltetett lóvasutat, annak a pályáját a Lánchíd budai hídfőjétől Zugligetig építette ki. 

A Fogaskerekű megépítésének egyik ötletadója Széchenyi Ödön, Széchenyi István fia volt, aki nyáron utasok, míg télen áru szállítására használta volna a közlekedéstörténeti jelentőségű járművet. A nemes egy külön vállalatot akart létrehozni a munkálatok elvégzésére, ám végül egy svájci cég és annak befektetői építhették meg a Fogast. Az elkészülésekor a budai Fogaskerekű Európa harmadik ilyen vasútvonala volt, az első Svájcban készült el, ez volt a Vitznau–Rigi-vasút, aminek építője a hazai vonalat is kivitelező vállalat volt. A maga idejében igazi kuriózumnak számított a Fogas, hiszen a tömegközlekedési eszközök többsége még hosszú évtizedekig lóvontatású kocsikból állt, ezek közül kivételt a budai sikló képezett, amit gőzerő hajtottak. 

Az első szerelvény 1874. június 24-én, délután 4 órakor (150 évvel ezelőtt) közlekedett és gyorsan népszerűvé vált. Napjainkban is kedvelt, ráadásul máig a XII. kerület egyes részein élőknek az elsődleges tömegközlekedési eszköze a Fogaskerekű. A legújabb elképzelés szerint meghosszabbítják mind a két végén a különleges jármű vonalát, hogy a Széll Kálmán tértől egészen a Normafáig lehessen majd vele eljutni.

Nézd meg galériánkban, hogyan utaztunk rajta egykor!