Él-hal a csípős ízekért Bálint, sportot is űz belőle

Bármiből lehet sportot űzni – még az evésből is. A többszörös evőversenygyőztes, Ureczky Bálint évekkel ezelőtt csöppent bele az evőversenyek világába, amelyeket többnyire meg is nyert.

„Mindig szerettem a csípős paprikákat, magam is termesztettem rekorderős Habanero fajtákat. Ezért amikor láttam, hogy egy budapesti hamburgerezőben ilyen »erősevő« versenyt hirdetnek, úgy döntöttem, megmérettetem magam. Egy nagyon ízletes, de 2 millió Scoville erősségű és elég nagy kézműves hamburgert kellett időre megenni víz nélkül, és még utána sem lehetett inni rá” – kezdte a Hot! magazinnak Bálint. 

„Az első évben szorosan második lettem kb. 50 résztvevő közül, majd a következő évben, több felkészüléssel, már megnyertem a versenyt. Sikerélmény volt a vékony alkatommal »leenni« a százkilós embereket, így ezután kedvet kaptam más, mennyiségi és gyorsasági evőversenyekhez is, ahol, meglepetésemre, ugyanúgy eredményesnek bizonyultam.”

„Komolyan vettem a felkészülést”

Komolyan vette ezeket a kihívásokat, és igyekezett jól felkészülni. Többféleképpen gyakorolta, hogyan tud minél kevesebb idő alatt minél nagyobb mennyiségű ételt elpusztítani.

„Szeretem az ilyen őrültségeket és kihívásokat, tavaly például egy téli Balaton-átúszást teljesítettem 5 fokos vízben. Ez olyan játék volt az életemben, aminek a felkészülési részét is komolyan vettem. Eljártam All You Can Eat éttermekbe, illetve naponta egyszer ettem, de akkor nagyon sokat.”

„Ezenkívül találtam olyan kajakihívásokat a városban, hogy ha valaki bizonyos idő alatt megeszi az adott mennyiséget, akkor nem kell érte fizetnie, vagy kap egy pluszadagot is ingyen, vagy csak felkerül egy dicsőségfalra.”

Az evőversenygyőztes hét éve már teljesen vegán

Az informatikus sokat mozog, emiatt egyszer sem érezte azt, hogy a versenyek vagy az azokat megelőző felkészülések meglátszanának rajta.

 – árulta el, majd elmagyarázta, miért nem jár már evőversenyekre:

„Elkezdett egy olyan gondolat motoszkálni a fejemben, hogy ez a sok étel, főleg hús, micsoda pazarlás, és szükséges-e egyáltalán a húsfogyasztás. Ezért fél évre vegetáriánus lettem, majd hét éve már teljesen vegán vagyok, a sportteljesítményem megtartása mellett. Az utóbbi években ezért már csak néhány ilyen vegán evőversenyre mentem el (szintén elsőként végezve), de ebből értelemszerűen nincs olyan sok, mint a »rendes« húsosból, és főként a vásárlói igény demonstrálása céljából jelentem meg. Azóta már tudatosan próbálok hasznosabb kihívásokat keresni, és csak érdekességként gondolok vissza erre az időszakra.”