Megőrülnek az olaszok a nemzeti ételünkért – Ki nem találnád, mi a slágerkaja Firenzében

Talán nincs is még egy olyan megosztó ételünk, mint a pacal, amit vagy imádnak, vagy utálnak. A legtöbb ember ránézni sem bír, míg másoknak ez igazi ínyencség. A világhírű olasz konyha remekeit sokan ismerjük, de azt kevesen tudjuk, hogy egy-egy olasz városban megőrülnek a pacalért, amit ráadásul szendvicsben fogyasztanak. A gasztronómia ismerői, ahogy Szegedet a szalámival, Gyulát és Békéscsabát a kolbásszal, illetve Makót a hagymával azonosítják, úgy az olaszok Firenzét a pacalos szendviccsel. Ahogy hazánk városaiban a street food, azaz az utcai büfékocsik választéka leginkább a hamburger, a lángos, vagy éppen a kürtőskaláccsal azonosítható, ez Firenzében többek között a pacalos szendviccsel. 

A pacal ugyanúgy, mint Magyarországon egy szerény népi eledel volt, korábban az olaszoknál is, amihez elsősorban a rossz anyagi körülmények között élőknél volt népszerű. Korábban a marha nemesebb részeiből, a maradékokból, a belsőségekből készítették, napjainkra azonban az olaszok a tradicionális toszkán zsemlékbe (semelle) rakják bele a frissen kifőzött pacalt. Különböző öntetekkel ízesítik, például csípős paprikással, pikáns olajjal, petrezselymes mártással vagy egyszerűen csak sóval és borssal. A zsemle megtöltése után, utolsó mozzanatként az árus belemártja a szendvics egy részét a jó zaftos főzőlébe, és lehet is enni.

Akárcsak nálunk, Firenzében is többféle pacal létezik, ám az olaszoknál nem olyan gazdag a választék, mert míg hazánkban körmös, csülkös, velős, illetve gombás, füles, farkas is létezik, addig a taljánok beérik kettővel. Az egyik a fehér, amelyet máshol is felhasználnak, ez a trippa. A másik szürkés-barnás színű, ami pedig a lampredotto. Utóbbi a marha bendőjének egy másik részéből, a marha gyomrának az utolsó szakaszából készül. S míg a hagyományos, tehát fehér pacalt, Itália más városaiban is nagy előszeretettel készítik, a szürkés pacal csak Firenzére jellemző, egy igazi kulináris különlegessége a városnak.