
Eltűnt egy 13 éves kislány Budapesten
A kiskamaszt már a rendőrök is keresik.
Az utasok 13 percen keresztül imádkoztak az életükért.
Nem akármilyen horrornak és tragédiának voltak részesei azon utasok, akik az Aloha légitársaság járatával utaztak, miután gépük tetejének első része egyszer csak levált a vázról 7315 m repülési magasságban. A járatok közel 100-an utaztak, és csodával határos módon az esetnek csak egy halottja lett: a légiutaskísérő, akit a levegő kiszippantott a repülőgépből. Az alkalmazott akkor már 37 éve volt a szakmában, és épp az ötödik sorban ülőket szolgálta ki, amikor a légikatasztrófa megtörtént.
Clarabelle Lansing testét a 35 évvel ezelőtti tragédia után soha nem találták meg. Az is már eleve hatalmas isteni csodának számított, hogy a pilóta az eset után valahogy még landolni tudott a géppel, így más ember nem vesztette életét járaton. Az 1988-ban Honoluluból Hawaii-ra tartó járattal történtek alapvetően megváltoztatták azóta a légi közlekedés biztonságát, és az alapvető követelményeket.
A pilóta elmondása szerint rettenetes körülmények uralkodtak a fedélzeten miután lerepült a tetőelem, a gép rettenetesen rázkódott, és borzasztó süvítő hangot adott ki a szél. Az első osztályon utazók a leszállásig a biztonságot jelentő fedél helyett végig a kék eget kellett nézzék landolásig. Az egyik légiutaskísérő, Michelle Honda úgy emlékszik vissza, mintha egy katasztrófafilmben lett volna.
Mint később kiderült az Aloha Airlines gépén egy közel 5 és fél méteres lyuk keletkezett, sőt, ereszkedés közben (ami 13 percig tartott) még az egyik hajtómű is felrobbant. A landolást követően a Maui reptér kifutóját azonnal ellepték a mentősök, akik összesen 65 utas kellett kezelésbe vegyenek. Közölük nyolcan az első osztályról rendkívül súlyos sérüléseket szenvedtek - írja a DailyStar.
A nyomozás során súlyos titokra derült fény: az egyik fedélzeten lévő a beszállás során már észlelte a repedést a tetőn, de nem szólt senkinek. Az is kiderült, hogy a légitársaság nem tartotta megfelelően karban azt az adott gépet. Az egyik utas, Eric Becklin, aki a repülő hátuljában ült, így emlékszik vissza a történtekre:
Felnéztem, és láttam, ahogy a gép eleje annak bal felső részén elkezd szétesni egyenként, apró darabonként.
Egy másik utas, William Flaningen, akit épp akkor szolgált ki a gépről kirepült légiutaskísérő a következőt nyilatkozta:
Pont akkor adta oda a feleségemnek az italt. Egyszer csak megállt, és azt mondta ez volt az utolsó, le fogunk zuhanni. Aztán whoop, eltűnt. A feleségem keze és az ő keze az utolsó pillanatokig összeért.
A kiskamaszt már a rendőrök is keresik.
Ismét megkárosították a szegény gyerekek mentorát.
Az ártatlan lány holttestére Valentin-nap bukkantak rá.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre