Hallottál már karácsonyi boszorkányról? Így ijesztgették régen ezek a lények a rossz gyerekeket karácsonykor

A kedves, öreg Télapót mindenki szereti, a karácsony szimbolikus szereplői között azonban bőven akadnak ijesztő alakok is – írja a Fanny magazin.

Nem is kell messzire menni azért, hogy találjunk egy olyan ünnepi karaktert, akitől egy kicsit görcsbe rándul a gyomrunk. Elvégre ki ne kapna frászt a krampuszoktól, akik a legenda szerint elviszik a rossz gyermekeket?! Ugyan tapasztalataink szerint ma már inkább viccesen esetlenek a Mikulás elmaradhatatlan társaként is emlegetett, ijesztgető lények, de a német kultúrkörből ismert karácsonyi ördög eredetije valójában sokkal félelmetesebb volt.

Korai krampuszok

A régi korok plakátjain megjelenő hosszúnyelvű, szarvas lény valódi félelmet keltett az emberekben, főleg, mivel valós szerepe volt a társadalmi kontrollban is. Aki nem viselkedett jól, azt krampuszjelmezbe bújva meg lehetett büntetni, ami a múltban nemcsak a kikészített csizmákban hagyott virgácsot, szenet vagy követ jelentette, hanem akár fizikai bántalmazást is. Még ma is sokszor előfordul, hogy a kicsiket a krampusz emlegetésével próbálják arra ösztönözni, hogy az elvárásoknak megfelelően viselkedjenek, a vámpíros, zombis és varázslós filmek világában már lényegesen csökkent a karakter elrettentő ereje. Ugyan az alpesi városokban még manapság is sokan bújnak jelmezbe december 5-én, a krampuszok éjszakáján, hogy a járókelőket riogassák, de ez ma már puszta szórakozás, nem valós veszély.

Boszorkányos borzalmak

Hasonlóan rettegésben tartotta a német és osztrák gyerekeket Frau Perchta, az alpesi boszorkány, aki bár a szóbeszéd szerint egész évben a természet védelmével van elfoglalva, a karácsonyi időszakban jutalmakat és büntetéseket osztogat. Utóbbit jobb elkerülni, hiszen úgy tartják, hajlamos szalmával és szeméttel helyettesíteni a rászolgálók belső szerveit… Ennél sokkal visszafogottabban tanítja móresre a rendetlenkedőket az olasz Befana, aki, ha kell, inkább a jól bevált szenet alkalmazza, hogy csalódást okozzon azoknak, akik a megítélés szerint nem érdemelnek ajándékot. Nem úgy, mint Grýla, akit igazi karácsonyi szörnyként emlegetnek. Az izlandi mesék legfélelmetesebb alakját talán egy hatalmas troll és egy gonosz boszi keverékeként lehet leírni a legszemléletesebben. A rémmesék szerint az asszony feneketlen éhségét nem csillapíthatja más, mint a rossz gyerekek. Karácsonykor ezekre vadászva ereszkedik le a hegyekből, majd miután teletömte a zsákját, visszatér a barlangjába, hogy élve megfőzze őket. Persze az, hogy a „rosszaság” mit jelent, már más kérdés. Grýla esetében például főben járó bűnnek számít, ha valaki húsért sír a nagyböjt idején.

Rémes alakok?

Mások a lustaságot nem tudják elfogadni. Szintén északon szokás egy Jólakötturin nevű macskát emlegetni. Az izlandi folklór óriásira nőt cicája azokra vadászik, akik nem kaptak új ruhát karácsonyra. A hagyományok szerint ugyanis az, aki elég szorgalmas volt, egy új öltözettel gazdagodik az ünnepekre. Aki nem tud ilyet felmutatni, azt a Yule-macska büntetésül magával viheti. A történet pozitívuma, hogy a rászorulók megsegítésére is felhívja a figyelmet, ugyanis, ha a gyerekek figyelnek azokra, akiknél nagy a szükség, megmenekülhetnek a megtorlás elől. Akárcsak azok, akik meghallják Belsnickel jelzését. A szőrös német figurának karácsony előtt van szerepe, a kereplőjével hívja fel a gyerekek figyelmét, hogy még van idő jónak lenni az ünnepek előtt. Ilyenkor aztán érdemes belehúzni!

Válogatott szörnyűségek

Sajnos nem minden legendás lény ennyire jóindulatú. A francia Hans Trappról például elterjedt, hogy elnáspángolja a komisz kölyköket, így persze bőven elég a nevét emlegetni, és máris minden francia remegni kezd. Nem is beszélve Père Fouettard karakteréről, aki, ha filmszereplő lenne, nagy barátságot ápolna Sweeney Todd-dal, a Fleet Street démoni borbélyával. Utóbbi előszeretettel sütötte be pitékbe az áldozatait, így nem véletlen a párhuzam az előbb emlegetett hentessel, hiszen állítólag ő is válogatott módszerekkel tüntette el az elrabolt rossz gyerekeket. Mi ez, ha nem tömény horrorsztori?! Folytathatnánk a sort, de talán már így is egyértelmű, hogy a karácsony bizony nem mindenhol maga a tündérmese. Milyen szerencse, hogy errefelé azért a legtöbben mégiscsak a fehér szakállúval azonosítjuk az ünnepet…