Bencze Mónika élete nem volt mindig könnyű, sőt számos nehézséggel meg kellett küzdenie, ám sosem adta fel, és még egy sztrók sem lehetett az akadálya annak, hogy belőle ultrafutó váljon. A sportoló édesanya maga mesélt lapunknak a küzdelmeiről, sikereiről.
Móni saját bevallása szerint elég sajátos kapcsolatot ápolt a mozgással és a sportokkal, mert azok nem sok jóval kecsegtették hosszú éveken keresztül.
Még gyerekként, kb. harmadikos lehettem, amikor a lakótelepen volt egy háztömbkerülő verseny. Apukám szerette volna, hogy próbáljam ki, de én utána eldöntöttem, hogy soha nem futok többet
– emlékezett vissza a győri sportoló, aki elmondta, hogy utána sem lettek jó emlékei a sporttól.
Első kézilabdaedzésemen eltörtem a kezem, a sítáborban már a felvonó látványától frászt kaptam, majd nagyjából a harmadik kosáredzésemen porcleválás lett a térdemben
– sorolta Móni, aki azt is elárulta nekünk, hogy ekkor a családja úgy érezte, hogy nem baj, ha hanyagolja a sportolást, és ő így is tett. Később férjhez ment, családot alapított, anyuka lett belőle, majd mintha a pechszéria folytatódott volna, mert elvált, és egy jó ideig a szerelemben sem volt szerencséje.
A sok rossz után kellett valami…, így a sportok felé fordultam, pedig nem voltak sikerélményeim. A crossfitben végre megtaláltam azt, amit kerestem, helyre rakott testileg és lelkileg is, ráadásul barátokra is leltem. Megismertem két lányt, akikkel elkezdtem futni, ez 2019-ben volt. Segítettek, motiváltak, biztattak, egyszerre voltak barátnők, sporttársak és edzők, így le is tudtam az első félmaratonomat
– fejtette ki az édesanya, aki azt is megosztotta, hogy az említett barátnőivel állhatott életében először dobogóra. A siker pedig arra vitte, hogy edzővel szeretett volna tovább fejlődni. Az Ensport Sopronnál találta meg azt, amit keresett, és ami azóta is folyamatosan viszi előre, Szabó Csaba edzővel dolgozik évek óta sikeresen.
A futás mellett a szerelem is elérte Mónit az egyik sporttársával, akivel azóta már az esküvőre készülnek.
Amikor már úgy érezte Móni, hogy révbe ért az élete, 2020 júliusában sztrókot kapott.
Egyik nap még készültem a maratonra, három nappal később már MR- és neurológiai vizsgálat
– mondta a futó, aki három hónap kihagyás után újra edzeni kezdett, de ekkor meg covidos lett.
„Újabb 3 hónap kihagyás, életem egyik legrosszabb és leghosszabb fél éve volt ez” – fogalmazott az anyuka, aki mindezek után 2021 tavaszán mégiscsak teljesítette az első maratonját, és azóta túl van már egy 65 és 80 km-es ultraversenyen is, és kétszer sikerült 100 km feletti távot futnia a Backyard-versenyen.
Tagja szeretnék lenni a magyar Backyard-válogatottnak, illetve persze a családomért is futok, akik nem mindig értik, miért jó ez nekem, de büszkék és örülnek a sikereim láttán, valamint látják, hogy ez engem boldoggá tesz. Emellett fontos nekem, hogy megmutassam, igenis össze lehet egyeztetni a sportot a családdal és az anyasággal.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre