Elképesztő pazarlás: fejenként 65 kiló ennivaló végzi a kukában évente





Nőnek az árak, mégis sok élelmiszer a kukában végzi. Pedig érdemes volna spórolni, kevesebbet kidobni.



Megosztás
Szerző: K.C.
Létrehozva: 2023.08.23.
étel szemét kuka pazarlás

Egy kis megmaradt főzelék, hűtőben felejtett savanyúság, egyhetes leves – mi legyen a sorsuk? Természetesen kidobjuk, ahogyan a lejárt szavatosságú, fel nem használt élelmiszereket is. Ugyanez történik az étteremben azzal az étellel, amit a tányéron hagyunk és a boltokban azzal az élelmiszerrel, amit nem vásárolunk meg. Jól van ez így?

A maradék megy a kukába! Fotó: nito

Megdöbbentő adat: miközben számos élelmiszer ára nőtt, a pazarlás nem csökkent: 

egy átlagos magyarra 65,5 kilogramm kidobott élelmiszer jut fejenként! 

Ez akkor is bődületesen sok, ha egyébként elmarad az európai átlagtól, ami a 70 kilót is eléri. De aligha vigasztal bennünket, hogy nálunk is több ételt dobnak ki például a németek, az osztrákok vagy a dánok. 

Az élelmiszer-hulladék keletkezéséért egyaránt felelősek a háztartások és a gazdasági szereplők is. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2011-es becslése szerint globális szinten az előállított élelmiszerek majdnem egyharmada, mintegy 1,3 milliárd tonna veszendőbe megy! Ha a magyar számokat nézzük, a teljes lakosság 635 ezer tonna élelmiszert dob ki! Ez már akkor is sok, ha arra gondolunk, hogy ezt a nagy mennyiségű szemetet kezelni kell, valahol el kell helyezni. Rendben van, hogy nagy részük egy idő után lebomlik, de belátható, mekkora összeg megy ezzel együtt veszendőbe!

És nemcsak azt kell nézni, hogy mi landol a kukában, hanem azt is, hogy milyen áldozatok árán állítottuk elő azt az ételt. A World Resources Institute (WRI) 2019-es jelentése szerint e mennyiség megtermelésére fordítják a mezőgazdaságban felhasznált vízmennyiség egynegyedét, és a mezőgazdasági termelésből származó üvegházhatású gázkibocsátás 8%-a is ide vezethető vissza. 

Nem csoda tehát, hogy az ENSZ által kiadott Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) között szerepel az élelmiszer-hulladékok mennyiségének csökkentése mint globális célkitűzés. A 2020-ashoz képest 2030-ig a felére kellene csökkenteni a háztartások és a kiskereskedelem élelmiszer-hulladékának a mennyiségét, és a többi szektorban is csökkentés lenne kívánatos.

De vajon mire vezethető vissza a tetemes pazarlás?

Valamikor a gyerekeket arra tanították: inkább szedjenek többször keveset, de ne hagyják a tányérjukon az ételt. Ma azonban sokszor marad egy-két kanálnyi, villányi vacsora a tányéron, ami a kukában landol. A háziasszonyok tartanak attól, hogy elfogy a kenyér, a zsömle, ezért inkább többet vesznek – ami megszárad, mehet a kukába. A zöldségből sem mindig fogy el a tervezett mennyiség, ami megszárad, megfonnyad, szintén a szemétben a helye. Nagyon kevés helyen komposztálnak. Gyakori az is, hogy a főzést túlméretezzük, és másod-harmadnap a családnak már nem ízlik a megmaradt főzelék. Az is a szemétben köt ki – írja a Ripost. 

Pedig egy kis odafigyeléssel évente akár több tízezer forintot is megspórolhatunk. Volna helye annak a pénznek?





 





Top hírek







Hírlevél-feliratkozás