Határtalan élni akarás jellemzi azt a rákos kislányt, aki mindenre képes, hogy meggyógyuljon. Édesanyja nyilatkozott a fájdalmukról.
Nincs annál szörnyűbb, amikor egy anyuka számára világossá válik, hogy gyermeke rákos beteg. A 6 éves Pamela hatalmas megpróbáltatásokon megy keresztül, de hősiesen viseli ezeket. A betegségével kapcsolatos nehézségek már csaknem három éve tartanak.
A kislányról, akit szülei csak Pamacsnak becéznek, három és fél éves korában derült ki, hogy leukémiás. A Békés vármegyében, Köröstarcsán élő család megpróbáltatásairól az anyuka, Gödényné Schmél Anna mesélt a Ripostnak.
Semmi vészjósló előjele nem volt a ráknak
– kezdte az édesanya.
„Azt vettem észre, hogy Pamacs sokszor belázasodott, sokat aludt, fáradékonyabb volt. Elvittem mindig a háziorvoshoz, de ő se mondott komolyabb dolgot. Betudtuk annak, hogy kisgyerek, és biztos csak megfázott vagy elkapott valamilyen vírust, ahogy a társai is szoktak. Hónapok teltek el így, aztán már a sípcsontja is elkezdett fájni neki. Ököllel verte a lábát, és sírt. Ekkor már én is beláttam, hogy valami nagy baj van…” – tette hozzá az anyuka.
Először magánúton vittük ultrahangra, de ott nem találtak semmit
– folytatta.
„Aztán még rosszabbul lett a lány, ami miatt Szegedre mentő vitt be minket a kórházba. Azt mondták, hogy nem kell megijedni, csak egy csontvelő-mintavételt csinálnak majd. Nem mondták el, hogy miért van erre szükség, nem tudtunk semmit… Odaértünk a kórházhoz, felvittek minek az egyik osztályra. Ekkor láttam meg, hogy mi van kiírva: „Onkológia”. Ekkor esett le nekem, hogy mi történik velünk. Ebben a pillanatban egy világ omlott össze bennem.”
Annához és Pamacshoz egy ügyeletes orvos sétált be, aki megkérdezte tőlük, hogy tudják-e, miért vannak a kórházban. Az anyuka elmondta, hogy csak egy csontvelő-mintavételre jöttek.
Minden reményem odalett, amikor beszélni kezdett a doktor. Azt mondta: »a maga gyereke leukémiagyanús«. Ha már ide bekerülnek, akkor már leukémiásnak kezeljük. Azonnal elkezdték a lány kezelését
– mondta az anya.
„Fehérvérűségnek hívják. A csontvelő termeli a fehérvérsejtet és a vérlemezkét, és neki felszaporodott a rákos sejt, és kiszorította a csontvelőből az összes sejtet. Tehát tele volt rákos sejttel a szervezete. Neki akut lefolyású leukémiája van, ami azt jelenti, hogy ha nincs kezelve, akkor hamar elveszítenénk őt. Amikor a kórházba megvizsgálták, kiderült, hogy neki 96 százalékos telítettségen volt szervezetében rák” – sóhajtott az édesanya.
„Meg fogok halni?”
Anna elmesélte, hogy kislánya az elején utálta bevenni a gyógyszereket, ugyanis azoknak nagyon rossz íze volt. Éppen ezért az egyik alkalommal odahívta magához az anyját…
„Szólt nekem, hogy menjek közelebb, mert súgni szeretne valamit” – emlékezett vissza.
„Azt mondta: »Anya, dobd ki ezeket a gyógyszereket a kukába. Ne kelljen már bevenni, olyan rossz íze van! Úgysem tudják meg.« Én pedig mondtam neki, hogy ezt nem lehet. Ezek azért kellenek, hogy meggyógyuljál. Rám nézett, és megkérdezte: hogy ha ezeket nem veszi be, akkor meg fog halni? Ez nagyon szíven ütött engem. Majd bólogattam. Megkérdeztem tőle: tudod, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy felszállsz az égbe, és soha többet nem tudjuk megölelni egymást. Ő azt mondta, hogy akkor ő meg fog gyógyulni. Onnantól kezdve az orvosok bármit adhattak neki, bármit csinálhattak vele. Büszkén, erősen viselte.”
Pamacs mellett Annáéknak van még két gyermekük. Ők már iskolások, de velük együtt és beteg kislány mellett felhalmozódtak a kiadásaik.
„Mivel állandóan Pamaccsal kellett lennem, ezért én nem tudtam munkát keresni. Csak a férjem dolgozik, de az ő fizetése nem elég arra, hogy fenntartson mindannyiunkat. A lakásunkban kikapcsolták a villany is, így édesanyámhoz kellett költöznünk. A nagyfiam a kazánházban alszik, a két kislány pedig velünk egy 8 négyzetméteres szobában. Toljuk magunk előtt a számlákat. Mi már azt is nagyon megköszönnénk, ha a kislánynak tudna segíteni valaki. Bárminek örülünk, hiszen ha olyan dolgokat kap, amit nekünk már nem kell megvenni, az már nagy segítség” – mondta az anyuka.
Pamacs jelenleg utókezelést kap, és várják a következő vizsgálatokat.
„Mi biztosak vagyunk benne, hogy meggyógyul. Pamacs azt kérdezte most, hogy egy kicsit jobban van, hogy »Anya, még vissza mehet a lábamba a rossz manó?« Mondtam, hogy sajnos igen. Azt mondta: »Semmi baj, akkor újra megharcolunk vele!«” – tette hozzá az asszony.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre