„Volt előttem egy álomkép, amit el akartam érni” – állami gondozottból lett rendőr Norbert, most másokon segít

D. Tóth Norbert 9 hónapos volt, amikor állami gondozásba került. Négyéves korától alkoholproblémákkal küzdő édesanyjával és öt testvérével élt együtt egy 30 négyzetméteres, apró, összkomfort nélküli házikóban, ahol volt hogy étel is alig jutott az asztalra. Azóta már hamarosan harmadik diplomáját szerzi meg, rendőrként dolgozik és boldog, kiegyensúlyozott családi életet él Gödöllőn. A fiatal családapa küzdelmes élete egy igazi példa mindazok számára, akik nehéz körülmények között élnek, de szeretnének nagyot álmodni.

„12 évesen azt mondtam, hogy én nem ilyen életet akarok magamnak”

Norbert még csak kiskamasz volt, amikor felismerte, hogy a családi háttér és gondolkodásmód eltér attól, amivel el lehet kezdeni egy életet. Felismerte, hogy a saját kezébe kell vennie a sorsát, ha jobb körülményeket akar teremteni maga számára. Álma az volt, hogy egy boldog, kiegyensúlyozott családban élhessenek majd gyermekei, így tizenkét évesen, még általános iskola mellett elkezdett dolgozni.

– kezdte történetét Norbert, akinek édesanyja nem nézte jó szemmel, hogy tovább akar tanulni a nyolc általános után, így kénytelen volt eljönni otthonról.

„Amikor nehezen, de elvégeztem az általános iskolát, eldöntöttem, hogy kitanulom a szobafestő szakmát. Ennek hatására anyukám úgy döntött, hogy fel is út, le is út előttem. Három napot töltöttem az utcán, amikor végül egy osztálytársam – és akkori szerelmem – édesapja felajánlotta, hogy élhetek a város szélén álló tanyáján. Onnan jártam be a festősuliba, majd később kollégiumba kerültem” – folytatta a rendőr, aki kitartó munkával, apró lépésekkel, de egyre közelebb érezte magát az álomhoz, amit elképzelt magának. 16 éves korában, amikor édesanyja elhunyt, Norbert ismét állami gondozásba került. 

– mesélt a lakásotthonokban töltött időszakáról Norbert, aki a szobafestő szakma kitanulása után leérettségizett és beiratkozott a Debreceni Egyetemre, ahol szociálpedagógiából szerzett diplomát. Ekkor tetszett meg neki a rendőr szakma is, és úgy döntött, az egyetem mellett elkezdi a Miskolci Rendvédelmi Technikumot. 

„Számomra a rendőrség egy családias, összetartó légkört adott, ami hiányzott a gyermekkoromból”

D. Tóth Norbert szerint egy állami gondozottnak elképzelnie azt, hogy valaha rendőr lesz, olyan lehetetlennek tűnik, mint elérni a Földről a Holdat. Ő mégis megcsinálta: elvégezte a rendészeti iskolát, majd először járőrként teljesített szolgálatot és innen lépkedett egyre feljebb, minél több iskolát elvégezve a rendőrség berkein belül. Hamarosan körzeti megbízott lett, később pedig Pesten lett bűnügyi területen vizsgáló, majd kiképző. Ezután szakirányítóknál dolgozott, jelenleg pedig a BRFK Kommunikációs Osztályát erősíti. 

Életútja példaként szolgál minden állami gondozott gyermek számára, amit igyekeznek is eljuttatni minél több otthonba egy országjáró előadással, „Kiállok magamért!” címmel. 

„Az előadás a KV társulat és a Láthatáron Csoport által működik, az ORFK-val szerződésben. A színészek rossz körülmények között és állami gondozásban élő gyerekek életét mutatják be, az egyik karakter pedig egyenesen rólam szól. Az előadás végén mindig felfedjük a nézők előtt, hogy én vagyok az egyik karakter és a gyerekek beszélgethetnek velem, kérdezhetnek engem. Ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen így megmutathatom nekik, hogy nincs lehetetlen, és ők is be tudják járni azt az utat, amit én” – mondta Norbert a Metropolnak, aki mára valóban megvalósította gyermekkori álmát: két gyönyörű kisgyermek édesapja egy szerető feleséggel, akikkel Gödöllőn élnek.

„A gyermekeim élete a szöges ellentétje annak, amiben én felnőttem”

Norbert és felesége két gyönyörű, egy 7 és egy 5 éves kisgyermeket nevel Gödöllőn. Filantróp hozzáállásuk és szociális érzékenységük a nevelésük egyik sarokköve. Igyekeznek átadni mindent gyermekeinek abból, amit számukra a jótékonykodás jelent. 

– árulta el nevelési módszerét az édesapa, aki az anyai és apai minták morzsáit a lakásotthonok nevelőitől tanulta el és építette be szülői hozzáállásába. Bár Norbert édesanyja már nem érhette meg fia sikereit, a rendőr édesapa tudja, hogy figyelemmel kíséri útját és segít neki fentről. Bár már úgy érzi, sikerült magának és talán édesanyjának is bizonyítania, úgy véli, hogy gyermekkora kompenzálása egy állandó dolog lesz az életében.