Hatalmas büszkeség: magyar sütemények a világ legjobbjai között

A TasteAtlas nevű weboldal szerkesztői csapata nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy számtalan szempont alapján listába gyűjtsék és rangsorolják a világ tájainak fogásait, külön csoportokra bontva a főételeket, desszerteket, ősi vagy éppen igazán friss recepteket. Ezúttal a szokottnál is nehezebb célt tűztek ki maguk elé: a világ száz legjobb süteményének sorrendjét állították fel – és nekünk, magyaroknak, egy csepp okunk sincs szégyenkezni.

A magyar cukrászművészet öt kiemelt szereplője képviselteti magát a százas listán. Bár bizonyára sokan a szívükhöz kapnak, amiért a karácsonyok egyik abszolút favoritja, a zserbó csak a 68. helyre volt érdemes, az vigasztalásra szolgálhat, hogy még így is csak 0,7 csillaggal maradt el az aranyérmestől. A lista összeállítói pedig azt javasolják, ha tehetjük, mindenképp keressük fel a zserbó „szülőotthonát”, a Gerbeaud-t is.

A zserbót épp csak egy hellyel előzte meg a ropogós tetejű, csokoládékrémes dobostorta, míg a somlói galuska egészen az 59. helyig kapaszkodott fel, amelyből a lista felállítói szerint a tokaji aszú sem hiányozhat. A szépséges Eszterházy-torta az 53. helyet nyerte el a világranglistán, és bár az eredeti recept még mandulát ír, a TasteAtlas szerint a dióval vagy mogyoróval készített vaníliakrémes torta is telitalálat.

Magyarország legjobbja a krémes lett, 4,2 csillagos értékelése egészen a 34. helyig repítette a ragyogó vaníliakrémmel töltött, vékony, porcukros tésztalapokat, amely egyetlen igazi cukrászda kínálatából sem hiányozhat.

A világ legjobbjainak dobogójára egy brazil, egy orosz és egy lengyel sütemény került a szakértők pontozása alapján. A bronzérmet a brazil pavé nyerte el, amely egy tiramisuhoz hasonló, sütést nem igénylő, több rétegű torta, amelyet minden család máshogy készít el. A dobogó második fokára az orosz medovik jutott fel, amely Magyarországon sem ismeretlen, és akár a mézes krémes és a Marlenka szerelemgyerekének is tekinthetjük ezt a mézben gazdag süteményt. Az aranyérem pedig a lengyel sernik képzeletbeli nyakába került: a keresztény és zsidó konyha fogásainak ötvözéséből készült a túró- és sajttorta keresztezése, amely már a 17. században megjelent a lengyel asztalokon ünnepek idején.