„Próbálom összeszedni magam a következő kemóra” – mondta a rákbeteg Terike, aki mindenét elvesztette egy lakástűzben

Sümegi Gyuláné tíz éve elvesztette férjét rákban, majd őt is megtámadta a halálos kór. Ám a sorscsapások ezzel nem értek véget, amikor február 13-án éppen kemoterápiás kezelésén volt porig égett a családanya szalkszentmártoni háza, ahol 26 éves fiával, Dáviddal élt. A közel 150 éves házon nem volt biztosítás, mert nem vállalta egyik társaság sem annak biztosítását. A tűz pontos oka egyelőre ismeretlen, de a feltételezések szerint egy kandalló feletti gerenda izzott, majd kapott lángra. A család szomorú története emberek százait érintett meg és sokak összefogtak a fedél nélkül maradt család megsegítésére.

Szégyelli, hogy kérnie kell

Az emberek kommentekben bíztatják a családot, vannak, akik szeretnének segíteni is. Terike egész életében tisztességesen dolgozott betanított munkásként. Mindent saját maga erejéből ért el, most  idegen számára, hogy az emberek segítségére van utalva, de úgy érzi egyedül már nem tudja megoldani a problémáját.

– osztotta meg könnyeivel küszködve az asszony, akinek három fia és két unokája van; most legidősebb fiánál él, de nem szeretné problémáit családjára zúdítani, ezért is szeretné, ha újjá tudná építeni házukat. Aki szeretne segíteni, itt teheti meg! 

Gyermekei és unokái tartják benne a lelket

A rákbeteg Terikével éppen kórházi kezelése után tudtunk beszélni. Az asszonyt bár legyengíti a betegsége, illetve a kezelések még a tragédiát sem dolgozta fel, igyekszik a családjáért meggyógyulni.

„Amikor először láttam a házat, hogy mi maradt belőle nem voltam benne biztos, hogy érdemes küzdeni a betegséggel, mert nincs hova. Aztán eszembe jutottak a gyerekek, hogy talán mégse kéne feladni, mert az unokák, a család szeretnek”

 – mesélte lapunknak meghatódva az 58 éves nagymama, aki először nem akart a nyilvánosság előtt szerepelni, de a családja meggyőzte őt.

„Olyan támogató is van, aki lelkileg erősíti az ember fiát”

A beteg asszony nagyon hálás minden segítségért.

 – üzente az asszony, aki még nem látja maga előtt a jövőt, de kis léptekben szeretne haladni:

„Próbálom összeszedni magam a következő kemóra, hogy még bírjam, legyek egy darabig. A többi meg majd alakul valahogy.”

Videónkban Terike könnyekig hatódva mesél a tragédia részleteiről: