„Két szememmel láttam, ahogy a nagymamám házára is bomba esett” – a Budapestre érkező menekültek szörnyű történeteket mesélnek

A Metropol kint járt a Nyugati és a Keleti pályaudvaron, ahova sorra érkeznek Ukrajna felől a háborús menekülteket szállító vonatok. A pályaudvarokon önkéntes segítők, tolmácsok és önzetlen civilek fogadják az embertömeget. Hatalmas a rendőrségi készültség, és egészségügyi dolgozók sürögnek-forognak, segítve az érkezőket. A pályaudvarok forgatagában találkoztunk két fiatal nővel, Violettával és Victoriiával, akik megosztották lapunkkal menekülésük drámai történetét.

Kész csoda, ha élve kijutsz Harkovból

„Harkovból jöttünk, ahol akkor már bombáztak. Kész csoda volt, hogy élve kijutottunk onnan” – mesélte az ukrán Violetta, aki 14 éves fiával menekült el a háború borzalmai elől. „Elsőként Dnyeper városába mentünk, de már ott is lövöldöztek. Onnan Lvovba indultunk, de nagyon nehéz volt felszállni a vonatra, mert nagyon sokan voltak rajta. Az emberek közben dörömböltek az ablakokon, hogy engedjék fel őket is. De már egyszerűen nem fértek volna fel, ezért nem engedték fel őket. A vagonok annyira megteltek, hogy voltak, akik álltak, mások pedig a földön feküdtek” – mesélte a 34 éves nő.

Teljes sötétségben járnak a vonatok

A fiatal anyuka a Metropolnak elmesélte, hogy az ukrán területen a vonatok nagyon halkan és teljes sötétségben kell hogy haladjanak, hogy az orosz repülők ne vegyék észre őket. „Lvovban voltak vonatok, amik Lengyelországba mentek, azokra szerettünk volna felszállni, de rengetegen akartak feljutni rájuk. Az emberek nyomták egymást és verekedtek. Az információs táblán láttuk, hogy a legjobb, ha Csapra megyünk. Ott már viszonylag nyugodt volt minden. Sokat segítettek nekünk, a gyerekeket és az anyákat előreengedték. Végül Záhonyon keresztül jöttünk Budapestre.”

„Harkov az borzalom, lőnek az emberekre, lőnek mindenre”

Violetta elmondta, kisfiával Németországba, Stuttgartba szeretnének eljutni, mivel a férje már ott van. A család nagy része azonban Kijevben és Harkovban rekedt. „Mindenki otthon maradt, és már nem is tudnak elmenekülni. Még az óvóhelyig se tudnak eljutni. Harkov az borzalom, folyamatosan bombázzák. Pont a központra esett egy rakéta, és teljesen megsemmisítette. Állandóan lövöldöznek, a lakóházakat is bombázzák, lőnek az emberekre, lőnek mindenre. Tankokkal mennek át az autókon. A két szememmel láttam, ahogy a nagymamám házára is bomba esett. Szerencsére él a mama, mert nem teljesen omlott össze a ház, csak az egyik részét tarolta le a bomba. Borzasztóan aggódom a családomért” – tette hozzá könnyes szemmel a fiatal nő.

Kijevben bombák hangjára ébredtek az emberek

„Az egész úgy kezdődött, hogy miközben aludtunk, az orosz hadsereg támadásba lendült. Hajnalban lövésekre és bombák hangjára ébredtünk” – mondta el lapunknak egy kijevi menekült, a 18 éves Victoriia, aki Németországba szeretne eljutni, ahol rokonai élnek. „A családtagjaink egy részét Ukrajnában kellett hagynunk. A legjobban az fáj, hogy a férjemnek is ott kellett maradnia. Sok fiatal lánynak kellett hátrahagynia a házastársát, mert a 18 és 60 év közötti férfiaknak sokkal nehezebb átjutni a határon.”

A férfiak már a tömegközlekedésen sem mernek utazni

„A férfiaknak a tömegközlekedési eszközökön szinte lehetetlen utazniuk, mivel mindenáron be akarják sorozni őket katonának. De az oroszok is jobban odafigyelnek rájuk, a potenciális ellenséget látják bennük” – számolt be a borzasztó állapotokról az ukrán lány. „Mi még időben el tudtunk menekülni, amikor 27 kilométerre volt az orosz hadsereg Kijevtől. De Harkovot már az oroszok uralják, onnan szinte lehetetlen kijutni. Sokan pedig azért maradtak Ukrajnában, mert már nem tudnak átkelni a hidak lebombázása miatt.”

Van, akinek már másodszor kell menekülnie

Victoriia két nagynénjével utazik Németországba. Egyikük a Metropolnak elmesélte: a Kelet-Ukrajnában élő emberek múltját sorozatos tragédiák árnyékolják be. „A keresztanyám Donyeckben született, és 2014-ben pont a korábbi orosz–ukrán konfliktus miatti háborúskodás következményeként volt kénytelen átköltözni Kijevbe” – mesélte elkeseredetten a középkorú hölgy. „Azt hitték, ott békére lelhetnek, de most ismét menekülniük kell az otthonukból.”