1922-ben Fővárosi Színház néven nyílt meg, majd 1923-tól Fővárosi Operettszínházként működött. Később többször változott a neve, majd a Királyi Színház megszűnése után, 1936-tól a fővárosi operett-színjátszás egyetlen rangos otthona lett.
A mai épület Fellner és Helmer híres bécsi építészek tervei alapján 1894-ben épült. A színházterem hatalmas színpadát két emeleten félkörívben intim páholyok szegélyezték. Díszes télikertje a legkiválóbb francia étteremnek adott helyet, a hosszú utcafronton egy koncertkávéház is nyílt.
1966–1971-ben átépítették az épületet, ekkor jelentős mértékben megváltoztatták belső építészetét, tereit. 1971. április 17-én - a Csárdáskirálynő ezredik előadásával - nyílt meg az átépített Fővárosi Operettszínház. 1999 és 2001 között zajlott az épület teljes rekonstrukciója, melynek keretében a legkorszerűbb európai színpadtechnikát telepítették, egyben visszakapta eredeti gyönyörű ornamentikáját, a nézőtér pedig korábbi emeleti páholysorát. Ma a színház 917 férőhellyel rendelkezik, nézőtere légkondicionált.
1998. január 1-jétől Budapesti Operettszínház néven működik.
Íme Az Ujság című lap korabeli beszámolója az eseményről:
„A Fővárosi Operettszinház főpróbája. Ma este végre megnyílt a Fővárosi Operettszinház kapuja. Igaz, csak a mozsár-utcai, amelyen gyér számú közönség, főként újságírók és színészek vonultak be a nézőtérre, amely megkapóan nagyszerű. Átalakítani alig kellett valamit, mert hiszen a Fővárosi Operettszinház orfeum korában is egyik legszebb, legragyogóbb színháza volt a világnak. A friss aranyozással, a bíborvörös széksoraival, azelőrehozott két erkélyével még impozánsabban hat, — az embernek a szive örül, hogy ebben a fájdalmasan megcsonkított országban ez van, ez lehet. Az uj színház első újdonságának, az Olivia hercegnőnek a főpróbáját a Himnusz nyitotta meg, melyet Vincze karmester vezényelt igen lendületesen. Aztán Gombaszögi Frida asszony lépett a függöny elé és elmondotta Heltai Jenő csengő prológusát, de olyan művészettel, mely messze túlnő az ilyen alkalmi beköszöntőn. Fehér kosztüm volt rajta, a derekán brilliáns öv és brilliáns diádém a barna hajában. És amíg beszélt, mindenki csodálattal hallgatta. Aztán széjjelment a függöny és megkezdődött az Olivia hercegnő sajtófőpróbája, mely jóval éjfél után ért véget.” (Az Ujság, 1922.12.23.)
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre