Felfoghatatlan tragédia: megfestette saját temetését a gávavencsellői kisfiú

A Saját keresztapja és édesapja találta meg péntek reggel két csónak között a Lónyai főcsatornában annak a 13 éves kisfiúnak a holttestét, aki kedd délután nem tért haza az iskolából. Előtte napokig hiába keresték a rendőrök és a búvárok. A Pisti családját ismerők szerint a gyermek magatartásával ugyan adódtak kisebb-nagyobb problémák, de minden esélye megvolt rá, hogy becsületes úton törjön ki a szegénységből – számolt be a szívszorító esetről a Bors.

Híres ember szeretett volna lenni

Pisti a múlt héten az iskola udvaráról ellopott és eladott egy biciklit. Közölték vele, hogy van elég osztályzata, és nem bánnák, ha a tanév hátralévő idejében inkább otthon maradna.

– Nem tudjuk, mi vezette arra, hogy elvegye a másét, de az igaz, hogy egy rendes pianínóra vágyott – mondta a Borsnak István, a fiú édesapja, aki szerint lehet némi igazság abban a szóbeszédben, hogy a gyermek éppen hangszerre gyűjtött. Otthon csak egy régi szintetizátoron tudott gyakorolni, de emiatt nem szeretett volna lemondani az álmairól.

– Aki csak látta, mindenki tudta, hogy az ő keze nem közhasznú munkára való. Mondogatta is nekünk, hogy ne aggódjunk, ha felnő, művészként ő fog gondoskodni az egész rokonságról, hogy senkinek se kelljen nehéz fizikai munkát végeznie – csuklott el Julianna, a gyászoló édesanya hangja, majd a gyerekek szobájába invitált bennünket.

Megfestette, hogy zenészek kísérik az utolsó útra

– Nézzék csak meg, miket festett és rajzolt! – mutatott körbe a falon, ahol egymás mellett sorakoznak az alkotások. Pisti főleg portrékat, illetve táj- és természetképeket festett, de az egyik műve most kapott csak igazán értelmet.

– Többször is utalt rá, hogy majd a képeiből megtudjuk, mit szeretne, de akkor nem értettük, mire gondol. A legszebb munkáján egyértelműen felismerhető a mi utcánk, a végén a református templommal, ahová gyakran betért zongorázni. A házak közötti sokadalomban ott vannak a zenészek. A fiam megfestette a saját temetését. Természetesen innen, a házból visszük majd a nyughelyére, hiszen tudjuk, hogy így szeretné – mondta a családfő.

Egyszer már megpróbált meghalni

A kisfiúnak nem ez volt az első próbálkozása a halállal. Másfél évvel ezelőtt éppen egy rokonnál aludt, amikor valahogy megszerezte a vendéglátója erős gyógyszerét.

– Éjjel telefonáltak, hogy siessünk, mert nagy baj van. Akkor még sikerült megmenteni a kórházban az életét. Megígérte nekünk, hogy többet nem tesz ilyet – emlékezett vissza az anya.

Pisti olykor elvesztette a bizalmát a jövőben, amiért küzdeni próbált. Hogy kedden mi bántotta, azt nem tudja a családja. Azt azonban igen, hogy a csatorna hídján levette és precízen egymás mellé helyezte a cipőjét, beletette a telefonját, majd a vízbe vetette magát.

Pontosan leírta, hogyan búcsúztassák

– Arra gyanakszunk, hogy szerelmi bánat gyötörte, de ezekről nem beszélt velünk. Hiába vártuk haza, csak egy búcsúüzenetet küldött – zokogta István, majd elővette a mobilját, hogy megmutassa gyermeke utolsó sorait.

„Drága édesanyám! Szeretlek, és kérlek, ne sírj értem! Mikor ezt a levelet olvasod, valószínűleg én már halott leszek. Kérlek, ne sírjál, és mondd meg Apának, hogy szeretem! Vigyázz magadra nagyon! Az utolsó végrendeletem, hogy a vencsellői nagytemetőben temessenek el, és K. Edina zongorázzon! Szerető fiad”

– K. Edina Pisti zongoratanárnője. A fiunk itthon állandóan a Hattyúk tavát gyakorolta, ezért a temetésén is az a darab fog szólni. Már beszéltünk a tanárnővel, aki teljesíti a kisfiam kívánságát.

A kishúga összetört

Miután Gávavencsellőn elterjedt Pisti halálhíre, egyesek a szülőket kezdték okolni. István és Julianna a Borson keresztül is üzenni szeretne nekik.

– Olyanokat terjesztenek ró­lunk, hogy a fiunkat ütöttük-vertük. Régebben valóban elcsattant egy-két pofon, de hosszú ideje már csak kiabáltunk vele, ha valami rosszat tett. Arról beszélgettünk a hétvégén, hogy talán pont azzal követtünk el hibát, hogy nem fogtuk egy kicsit szigorúbban. Ahogy nőtt, egyre önérzetesebb lett, és többször is hangsúlyozta, hogy neki már egyetlen parancsolója sincs – emlékezett vissza Julianna.

– Nem vagyunk gazdag embe­rek, de a kolduspénzből is igyekszünk mindent megadni a gyerekeknek. Istvánnal két gyerme­künk volt, most már csak a 9 éves Cintia maradt. A bátyja elvesztése miatt teljesen összetört, nem is tudunk vele beszélni – árulta el az anya, akinek előző kapcsolatából is van két nagyobb gyereke.

– Senkinek, a rosszakaróinknak sem kívánom, hogy átélje, amit én! Kérem Istent, hogy bo­csásson meg nekik!

Ha úgy érzi, Ön vagy a környezetében más krízishelyzetben van, segítségre szorul, hívja az ingyenes 116-123 felnőtt lelkisegély számát! A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány gyerek és ifjúsági lelkisegély száma: 116-111. ongyilkossagmegelozes.hu