Mi lesz veled, Márványmenyasszony, megmenekülhet az I. kerület kincse?

A Márványmenyasszonyt bezárták, az új tulajdonos nem gondolkodik a nagymúltú étterem továbbéltetésében. A kérdés mára csak az, hogy legalább az épület homlokzata megmaradhat-e hírvivőként mesélni az utókornak erről a történelmi gasztrokulturális unicumról. Ennek érdekében a Miniszterelnökség elrendelte a műemlékvédelmi eljárás megindítását a kultúrtörténeti jelentőségű Márványmenyasszony épületére. A döntés értelmében a gyorsított eljárás befejezéséig az ingatlanokon tilos bármilyen bontási vagy építési munkálatot végezni.

Széchenyitől Szalonnáig

Sem gróf Széchenyi Istvánt, sem a hajdan ugyancsak itt lagzizott Wesselényi Miklós bárót nem tudjuk már megszólítani, de Lukács Miklós cigányprímást és Pál István Szalonna népzenész-prímást megkértük, hogy jöjjenek el a helyszínre, és meséljék el emlékeiket a Márványról a Metropol olvasóinak.

Ha kíváncsi rá, mit mondanak nekünk, itt megnézheti:

Miki bácsi és a muzsika

Lakatos Miklós 29 évig muzsikált itt a bandájával. A Muzsika TV Nem élhetek muzsikaszó nélkül felvételeit is vették fel.

-1991-ben érkeztem ide. Természetesen a Márványnak már volt egy törzsközönsége, de én is hoztam a mienket az EMKE-ből. Kialakult egy olyan vendégkör, amelyik heti rendszerességgel jött. Itt délben, este a 400-500 fő mindig megvolt, naponta ezer ember – hosszú éveken keresztül, külföldiek és magyarok. Aztán 29 év után kirúgtak minket, még annyit sem mondtak, hogy köszönjük szépen - kezdi a beszélgetést a Márványmenyasszony zárt kapui előtt a cigányprímás. Közben megérkezik Pál István Szalonna népzenész, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, aki még egyetemista korában járt itt először.

-Annyi pénzem volt, hogy megigyak egy jó pohár bort, de ezért nagyon jó muzsikát kaptam. Itt volt Miki bácsi és a zenekara, úgy összebarátkoztunk, hogy még táncházat is csináltunk együtt. - Szalonna hozzáteszi, ha ez a hely eltűnik, azzal a cigányzenének is elhal egy szelete.

Együtt a cigányprímás és a népzenész

- Az lett a vége az egésznek, hogy megkoccintottuk a dolgot, és együtt muzsikáltunk. Volt, hogy 2 vagy 3 óra hosszát kértek, vagy 2 órát, ahhoz képest eltartott vagy reggel 5-ig, 6-ig – idézi fel közös emlékeit a cigányprímás és a népzenész.

Ami pedig a jelent illeti, mindketten abban reménykednek, hogy talán az utcafronti rész megmaradhat.

Gondoljuk, hogy még én is el tudom hozni az unokámat...

- Aki valaha az életében ezt a küszöböt átlépte, az emlékszik rá, és annak varázslatos az egésznek a hangulata. Az a belső udvar, azok a kistermek, az a pince! Természetesen az ember bízik. Gondoljuk azt, hogy egyszer még én is el tudom hozni majd az unokámat ide, hogy meghallgassa Miki bácsi unokáját vagy Miki bácsit. Legyen így! Bár adná a JóIsten…

A legnagyobb magyar és az árvízi hajós is itt mulatott

A Márványmenyasszony vendéglőt 1793-ban alapították, itt tartotta Széchenyi István (1836) és Wesselényi Miklós is (1845) a lakodalmát, de rajtuk kívül számos művész, közéleti személyiség megfordult az elmúlt kétszázhuszon év alatt a falai között és a csodás kerthelyiségben. Az épületet többször átépítették, a felújítások folyamán az eredeti állapot megőrzésére törekedtek.

Ady cigányzenét hallgatni járt ide

Nyáry Krisztiántól tudjuk, hogy az 1793-ban nyílt borozóban 1830 óta üzemelt folyamatosan étterem.

„Ezzel ez Buda – sőt, talán az egész főváros – legrégebbei vendéglátóhelye. Itt tartotta lakodalmát 1836-ban Széchenyi István és Seilern-Aspang Crescence, kilenc évvel később pedig az árvízi hajós, a vak Wesselényi Miklós is itt ünnepelte, hogy feleségül vette ápolónőjét. Asztala mellett írta Szigligeti Ede a Liliomfit, ide járt Ady Endre cigányzenét hallgatni, gyakran megfordult itt Móricz Zsigmond, Kaffka Margit, Heltai Jenő. Érthetetlen okból nem műemlék, így legújabb tulajdonosa azt csinál vele, amit akar. Most lebontja, minden hagyománytisztelet, jóérzés, tisztesség nélkül.”

Kakukktojás - avagy nektek is itt a helyetek

Pál István szavaiból kiderül, hogy itt fellépett a fiatalság is.

„Játszottak Sárközi Lalikáék, de együtt muzsikáltunk Miki bácsi rokonságával is: itt volt Roby Lakatos, aki világhírre vitte a magyar cigányzenét és a feldolgozott cigányzene műfaját. Tony Lakatos pedig szaxofonosként a jazz-zene világában tette ismertté a magyar cigányzenét. Na meg mi, népzenészek is mint kakukktojás. Miki bácsi azonban azt mondta: Fiam, nektek is itt a helyetek, mert a népzenének is meg kell jelenni, ha a világ felé visszük a magyar zenét.