Körtvélyessy Zsolt felfedte, mi vezetett Tordy Géza halálához: „Sajnos tudtuk, hogy közeleg a vég”

Csütörtökön kísérték utolsó útjára Tordy Gézát, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. A koporsóját huszárok díszsorfala állta körül, az utolsó útjára a családján kívül elkísérte több pályatársa, kollégája – köztük Pogány Judit, Nemcsák Károly, Rudolf Péter, Ernyey Béla, Kern András és Lukács Sándor –, és megannyi tisztelője is. A gyászolók között végső búcsút vett az egykori gyermekkori cimbora, Körtvélyessy Zsolt is, aki hetven(!) éve ismerte és szerette Tordyt. 

Körtvélyessy tudta, hogy közeleg a vég: ezt árulta el Tordy Gézáról 

Tordy Géza halála kapcsán több ismert ember is azt nyilatkozta, hogy váratlanul érte őket a tragédia, hiszen nem tudták, hogy nagybeteg lenne a művész. Többek között Ernyey Béla is, aki így búcsúzott Tordy Gézától:

„Néhány napja nem ezt ígérted, Géza... Nem elmúlást, gyászt és emlékezést. Néhány napja még úgy volt, hogy együtt főzzük meg azt a marhapofát, amit a hétvégi piacon vettem. Most olyan hirtelenséggel mentél el, hogy meg sem tudtuk »ropogtatni« egymást, úgy, ahogy szoktuk. Nyugodj békében, egyetlen színész barátom, te nyugtalan zseni...”

Körtvélyessy Zsolt viszont tisztában volt vele, hogy nagy a baj: 

„Hetven éve vagyunk, voltunk barátok Gézával” – mondta a színész a Metropol megkeresésére. „Még a Dózsa György úti általános iskolában ismerkedtünk meg. Én 12 éves voltam, felnéztem Gézára, aki nagyon hamar a barátom lett. Rengeteg, megszámlálhatatlan, jobbnál jobb közös történetünk van! Egyezett az ízlésünk a lányok terén... nagy kalandokat éltünk át. Még a temetésén is elnevettük magunkat a barátokkal, amikor régi sztorik jöttek elő, el is szégyelltük magunkat, de aztán azt gondoltam, hogy Géza is azt akarná, hogy nevessünk..."

Amikor a színészt arról kérdeztük, hogy tudja-e, hogy pontosan mi történt, ami Tordy elvesztéséhez vezetett, Körtvélyessy így felelt: