Bár közel egy éve elvált, még mindig egy fedél alatt él volt férjével a színésznő. A közös farmjuk igazgatása mellett Brunner Márta folyamatosan játszik, de van, amitől nem tud elszakadni.
Saját bevallása szerint nincs sok változás a hétköznapjaiban, mégis hihetetlenül elfoglalt, „kettős életet él” a színésznő. Brunner Márta tavaly a Jövendölés című darabbal megjárta Kanadát, majd itthon turnéztak, utána következtek a novemberi bemutatója próbái, és nem volt megállás, máris egy januári premierre kezdett készülni. Emellett egy lovastanya ügyes-bajos dolgaival is foglalkoznia kell.
„Elég sűrű volt az elmúlt időszak, örültem, ha egyáltalán Tücsök lovammal tudtam foglalkozni, vagy lovagolni egy kicsit” – kezdte a színésznő a hot! magazinnak. „Akár próbálunk, akár előadás van, este tízkor, amikor hazaérek, azért már nem állok neki lovagolni, de a kutyáimmal akár akkor is elmegyek sétálni. Persze megnézem a lovakat is, hogy rendben vannak-e.”
A pörgős téli évad alatt Brunner Márta jóval kevesebb időt tudott tölteni szeretett farmjukon, mint amennyit az ottani munka megkíván. Ezért a napi ügyek nagy részét a volt férje, Ács Bálint zenész intézte, akivel a tavaly márciusi válás ellenére a mai napig egy fedél alatt élnek.
„Együtt dolgozunk és irányítjuk a farmot, mindig is jó munkakapcsolat volt közöttünk.
A magánéletünket illetően mindent megbeszéltünk, helyükre kerültek a dolgok
– árulta el a részleteket Márta, aki megemlítette, hogy azért ez még nem a legjobb állapot. „Nyilván mindkettőnknek az a vágya, hogy külön élhessünk a farm közelében, hogy mindenkinek meglegyen a magánszférája” – folytatta. „De nem amerikai színészek meg zenészek vagyunk, hogy csak úgy megvegyük a szomszéd házakat! Addig viszont békésen élünk ebben a helyzetben.”
„A pályám, a színház, minden az állatok körül forog. Ez nálam genetika. Apám is ilyen volt, édesanyám is nagyon szereti. Én a természet és az állatok közelsége nélkül nem tudnék életben maradni” – mondta lelkesen. „De nyilván nagyon fontos a színház, ebben a kettősségben igyekszem egyensúlyt tartani, mert nagyon boldog vagyok, amikor játszani megyek akár vidékre is, de közben izgatottan várom, hogy hazaérjek, és lóra ülhessek.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre