„Igazi úriember volt” – gyászolják a Fradi-edzőt, aki forradalmasította a magyar labdarúgást

Kilencvenegy éves korában elhunyt dr. Zalka András neves labdarúgó-szakember, sportvezető, a Testnevelési Főiskola egykori rektora, a Sportjáték tanszék korábbi vezetője, aki a Ferencváros labdarúgócsapatának történelmi sikereiben is jelentős szerepet vállalt. Felesége, az 1956-os melbourne-i olimpián aranyérmes tornásznő, Kertész Alíz elárulta a Metropolnak: az FTC örökös tagja rövid betegség után az óbudai Szent Margit-kórházban távozott az élők sorából. Temetéséről később intézkedik a család.

Az egykor Győrben futballozó Zalkát 1954-ben felvették a TF-re, ott labdarúgó szakedzői diplomát szerzett. 1959-től a Baróti Lajos szövetségi kapitány vezette labdarúgó-válogatottnál dolgozott, 1962-től pedig az FTC-nél edzősködött. Mészáros József vezetőedzővel karöltve bajnoki címek, kupadiadalok jelezték hozzáértését, sorsdöntő része van a Vásárvárosok Kupája (VVK) 1965-ös kiharcolásában. Dr. Lakat Károly edzősége idején az FTC-utánpótlás szakági irányítója volt. 1968-ban a TF igazgatóhelyettesének választották, 1978 és 1984 között a főiskola rektoraként fáradozott. 

A VVK-győztes FTC hátvédje, Horváth László kijelentette lapunknak: Zalka tökéletesen képzett edző, snájdig úriember volt.

„Nem véletlen, hogy külföldre is hívták edzőnek – említette az Apó becenevű Horváth. – Gyakran beállt közénk futballozni, remek bal lábára máig emlékezem. Ő volt az első szakember, aki magyar földön bevezette a játékosok egyéni képzését. Annak eredményességéről a későbbi aranylabdás Albert Flórián, valamint Varga Zoltán és Fenyvesi Máté is sokat mesélhetne – ha még élnének szegények… Nagy pályán az egész pályás letámadást követelte meg.”

A 60-as évek Testnevelési Főiskola futballcsapatában szerepelt Köpf Károly, a Magyar Edzők Tanácsának mai titkára szerint Zalka doktor mindent tudott a labdarúgásról.

„Különleges tréningeket vezényelt, és talán nem szentségsértés, amit állítok, de szakmailag Baróti Lajos szövetségi kapitánynál is felkészültebb volt. Neki köszönhetően gyakran játszottunk edzőmeccset a Fradival, Alberték még a kispályás csatáinkba is beszálltak. Zalka ilyenkor különféle, az akkoriban reformszámba menő játékelemek gyakorlására adott utasítást.”