Porkoláb Sándor illuzionisztikus mintázatai és téralkotásai valójában filozofikus, elvont világmagyarázatok.
Nagy utat járt be Porkoláb Sándor a művészi pályáján. Festészetében a kezdeti, természetelvű ábrázolást a hatvanas években felváltotta a jelképekben való gondolkodás. Érdeklődése a magyar népművészet motívumai, a szentendrei festészet hagyományai, a kassáki képarchitektúra, majd egyre inkább a keleti filozófia vizuális formakincse, a mandalák, a geometrikus világképek felé fordult.
A pöttyökből, majd négyzetekből felépített struktúráiból virtuális tereket épített, melyek kapcsolatba hozhatóak az op-art vagy Vasarely művészetével, de Porkolábot leginkább a színdinamika és a színek pszichológiai hatása és ereje foglalkoztatta. Képein rend és harmónia uralkodik, melyet a matematika, a geometria és a színdinamika törvényei irányítanak, de rendszereit mindig átjárja a játékosság is.
A kiállítást Nagy T. Katalin Lajos-díjas művészettörténész nyitja meg.
Közreműködik: Kertész Endre cselló.
Időpont: március 7., 18 óra
A tárlat március 31-ig nézhető meg.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre