Az Ökumenikus Segélyszervezet Ukrajnában is otthont és ételt ad a háborús menekülteknek – Videó!

Lehel Lászlótól, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatójától megtudtuk, az első 10 kamion csak a kezdet, a tervek szerint hetente 4 ilyen veszi majd útját Ukrajna felé, és viszi a szükséges dolgokat a háború sújtotta területeken a segélyszervezet központjaiba: Beregszászra, Ungvárra és Lembergbe. Lévai Anikó jószolgálati nagykövet a Metropolnak elmondta: „A magyar kormány adományának egy részéből ugyancsak tartós élelmiszereket vásároltunk, de a kamionokon fent van a segélyszervezetnek a saját gyűjtése is”. Lévai Anikót és Lehel Lászlót a kamionok indulásakor kérdeztük Soroksáron.

Hálásak a magyar emberek segítségéért

Lévai Anikó: Bő egy hete jártam kint, akkor még béke, nyugalom volt Kárpátalján, és elsősorban azokkal az emberekkel találkoztunk, akik a háború elöl menekültek, Kijevből vagy más városokból az ország keleti és déli részeiből. Mostanra a helyzet változott: ma már a háborúból jönnek az emberek. Ottjártamkor azt tapasztaltam, hogy nagyon készségesek a kárpátaljai lakosok – függetlenül attól, hogy melyik nemzetiséghez tartoznak –, és az ottani hatóságok is segítőkészek. Nagyon hálásak a munkánkért, és a magyar emberek segítségéért.

Két évtizede jelen Kárpátalján

Lehel László: Az első nagy tiszai árvíz óta vagyunk jelen Kárpátalján. Akkor azt láttuk, hogy semmiféle szervezettsége nem volt ott a munkának, mi pedig tettünk javaslatokat a járási vezetőknek, hogy hogyan kezdjünk hozzá a mentéshez. Ez sok szempontból nagyon hasznos időszak volt, figyeltek ránk, és sok minden átment az ottani gyakorlatba. Akkor jegyeztettük be a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetet a járásba. Elsősorban a magyarságra koncentráltunk, de aztán sorra jelentkeztek ukrán szervezetek is, hogy szeretnének velünk együttműködni, és így Kárpátalján túl kialakult egy Ukrajna egész területére kiterjedő segítő hálózat. Ennek köszönhetően az első háború idején közel 40 ezer embert láttunk el élelmiszerrel havi rendszerességgel. Ez már egy olyan alap volt számunkra, amikor eljött az ideje annak, hogy egész Ukrajnában bejegyeztettük magunkat, és lehetőséget kaptunk a kormánytól, hogy ott dolgozhatunk.

Biztos pont a segélyek becsatornázásához

Lévai Anikó: Már 20 éve dolgozunk kint, ez alatt az idő alatt nagyon sok feladatunk volt. A 2015-ös első válság idején is ott voltunk, akkor is személyesen is részt vettem a mentésben. Azóta több városban van központunk, most is Beregszászon és Ungváron kívül Lembergben is ott vannak a munkatársaink. Ez azért is nagyon fontos, mert a külföldi segélyszervezeti partnereinknek egy biztos pont, hogy mi jelen vagyunk, helyismerettel, gyökerekkel rendelkezünk, és az ő segélyeiket is be tudjuk csatornázni.

Szükség van a közösségre

Lehel László: Ami most van, ez egy teljesen új szakasz a segélyszervezet életében. Tragikus fordulat, amit látunk, és borzasztó nyugtalanító. Főleg az, hogy nem látjuk, hogy a megegyezés felé haladna a dolog. Ilyen körülmények között meg kell mindent tenni, amit egy ilyen szervezet meg tud tenni. Az, hogy ez így működik, ahhoz kell az a közösség, ami bennünket körülvesz.