Imposztorszindróma: több embert érint, mint hinnéd

Arra mondjuk, hogy virágnyelven beszél, aki nem mondja ki konkrétan, mire gondol vagy mit tett, hanem próbálja azt szépíteni és szebb köntösbe csomagolni. Ezek az emberek tudatosan ferdítik el a valóságot. Az imposztorszindrómában szenvedők azonban a legtöbb esetben nem hazudnak és csalnak, viszont alacsony önbecsülések és kishitűségük miatt, ha bármilyen siker vagy pozitív megkülönböztetés éri őket, akkor csalónak érzik magukat. Előbbi esetben tudatos köntörfalazásról van szó, míg az utóbbiban önkéntelen érzésekről – írta meg a Fanny magazin. 

Mi az imposztorszindróma?

Az imposztorszindróma valójában egy önértékelési zavar. Ilyenkor az érintett úgy érzi, hogy bármi, amit elért az életben, nem saját magának köszönhető, hanem pusztán egy szerencsés alakulás és neki ehhez semmi köze sincs. Minél jobban dicsérik és magasztalják, annál nagyobb imposztornak érzi magát. Az imposztor szó csalót, szélhámost jelent. 1978-ban egy amerikai pszichológus erről nevezte el ezt az önértékelesi állapotot.
 

Milyen jelei vannak?

– Ez egy nem, vagy csak nehezen diagnosztizálható mentális betegség, amely súlyos önbizalomhiányból fakad. Aki ebben a pszichés zavarban szenved, azt tapasztalja, hogy folyamatosan kételkedik önmagában, még azokon a területeken is, ahol jellemzően kiválóan teljesít. Szinte állandóan ideges, és attól retteg, hogy lebukik, hogy kiderül, nem is ért semmihez. Ezt gyakran kíséri önostorozás, negatív önbeszéd, megfelelési kényszer, szorongás és depresszió. Képtelen reálisan felmérni kompetenciáját és készségeit, a sikerét minden esetben másnak vagy egy külső tényezőnek tulajdonítja, hajlamos túlteljesíteni vagy akár a saját sikerét szabotálni. Az ebben a szindrómában szenvedő egyén gyakran fantasztikus tehetség, lenyűgöző egyéniség, aki bármit elérhetne, amit csak szeretne, ha nem korlátozná őt a mentális betegsége. Jellemző, hogy még az építő jellegű kritikát is nehezen viseli, mivel kudarcként, lebukásként éli meg. Kívülről nézve nincs nyilvánvaló oka arra, hogy szélhámosnak gondolja magát, de ő mégis így érez. Az imposztorszindróma negatívan befolyásolhatja a munkáját, mivel kishitűen áll hozzá egy feladathoz, és gyakorlatilag minden területen bizonytalannak és kevésnek érzi magát. Ez lényegében egy alattomos önbeteljesítő és önsorsrontó folyamat, ami saját magát gerjeszti, ezért mindenképpen orvosolni kell – javasolja dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.

Nőknél sokkal gyakoribb

A kutatók eredetileg úgy gondolták, hogy ez a betegség kizárólag a jól teljesítő nőket érintő mentális zavar. Azóta már a szakemberek jóval szélesebb körben is felismerték ezt a jelenséget, tapasztalataik szerint bárkit érinthet – társadalmi helyzetétől, munkahelyi hátterétől, képzettségi szintjétől vagy szakértelmétől függetlenül –, de az továbbra is helytálló, hogy a nőknél sokkal gyakoribb, mint a férfiaknál. Becslések szerint a jól teljesítők körülbelül 25-30 százaléka szenvedhet ebben a mentális betegségben, és az emberek 70 százaléka legalább egyszer megtapasztalja életében ezt a jelenséget. Ilyen lehet például, ha valaki azt érzi, hogy az adott siker csupán a szerencsének volt köszönhető.

Az imposztorszindróma hatása

– Egyes embereknél ez a betegség motiválhatja a céljaik elérését, de ennek általában az az ára, hogy állandó szorongást tapasztalnak. Előfordulhat, hogy túlságosan felkészülnek vagy a szükségesnél keményebben dolgoznak annak érdekében, hogy senki se tudja meg, hogy csalók. Végül a szorongás rosszabbodik, és depresszióhoz vezethet. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy hiába tapasztalják meg, hogy valamit jól csinálnak, semmit sem változtat a hitükön. Még mindig ott motoszkál a gondolat a fejükben, hogy semmi joguk ahhoz, hogy ott legyenek, ahová eljutottak és learassák a babérokat. Minél többet érnek el, annál inkább csalónak érzik magukat. Olyan, mintha nem tudnák befogadni a sikerélményt. A szindrómában szenvedők hajlamosak nem beszélni arról, hogyan érzik magukat, és csendben küzdenek, akárcsak a szociális szorongásos zavarban szenvedők. Mivel ez a betegség belülről kifelé emészti az embert, gyakran nincsenek is külső jelei – figyelmeztet a pszichológus.
 

Mi válthatja ki?

– A tanulmányokban a kutatók azt találták, hogy a pszichés megbetegedés olyan tényezőkhöz kapcsolódik, mint a nemi sztereotípiák, vagyis, hogy a nők kevesebbre képesek, mint a férfiak, vagy egy bizonyos szakmában csak a nők, vagy csak a férfiak tudnak helytállni, de az olyan családi dinamika is kiválthatja, ahol a túlságosan irányító vagy védelmező nevelési stílusok jellemzőek. A kutatási eredmények arra is rávilágítanak, hogy azok az emberek, akik olyan családból származnak, ahol sok konfliktust éltek meg, nagyobb valószínűséggel tapasztalhatják meg ezt a betegséget, mint ahogy azok is, akiket ritkán vagy egyáltalán nem dicsértek a szüleik. De kiválthatja egy új munkakör, előléptetés, vagy egyetemre való bejutás is. Olyankor az ember úgy érezheti, mintha nem tartozna oda, és retteg attól, hogy nem képes venni az akadályokat. Ez persze bárkivel előfordulhat, de egy mentálisan és lelkileg egészséges ember ezen hamar felülemelkedik, míg egy imposztorszindrómás képtelen túllépni ezen a gondolaton, érzésen – mondja a szakértő.

Szöveg: Bata Kata