Mosolyogsz a másikra, de szíved szerint ordítanál? Ilyen hatással van rád az elfojtás!

Legszívesebben ordítottál vagy sírtál volna, ehelyett udvariasan mosolyogtál a másikra? Mindannyian átéltük már ezt az érzés, de vajon miért fojtjuk el az érzéseinket? Ráadásul úgy, hogy az elrejtett belső feszültség jelentős hatással van a szervezetünkre.

Udvariasság, alá-fölé rendelt viszony, félénkség, konfliktuskerülés? Vagy egyszerűen nem tanultuk meg kifejezni az érzéseinket? Bármilyen meglepő, az esetek többségében nem ezek okozzák. A magunkon és másokon is sokszor tapasztalható „mosolygós színjáték” gyakran a szeretethiányból fakad.

Merre görbül a száj?

A mosoly a megfelelés álarca számunkra. Azt szeretnénk, ha mások megszeretnének, elfogadnának minket, de még magunktól is ezt várnánk el, ezért a tudatunkat is megpróbáljuk becsapni azzal, hogy mosolyt erőltetünk magunkra. Ezzel azt akarjuk sugallani, hogy minden rendben van, minden úgy jó, ahogy van. Ez a fajta mosoly azonban arról árulkodik, hogy nem vagyunk jóban az érzéseinkkel, az életünkkel és nem vagyunk jóban önmagunkkal. Mosoly mögé rejtjük bánatunkat, hogy fenntartsuk a normalitás látszatát. Ezzel szinte könyörgünk a szeretetért.

– Minden a gyerekkorban kezdődik, amikor a szüleinkre támaszkodunk. Ha ők érzelmileg egészségesek, akkor megkapjuk tőlük a feltétel nélküli szeretet. Ennek köszönhetően felnőttként tudjuk, hogy milyen ez az érzés, milyen adni és kapni, egész életünkben ezt fogjuk követni. Sőt, képesek leszünk szeretni és megvigasztalni önmagunkat, erős, egészséges kapcsolatokat kialakítani a körülöttünk lévő emberekkel. Ha azonban a szüleink érzelmileg egészségtelenek, akkor gyengébb és instabilabb önérzetet fognak kialakítani bennünk. Képtelenek leszünk bízni bárkiben, jól szeretni másokat és saját magunkat. Emiatt rengeteg nehézséggel kell majd szembenéznünk, hogy a felnőttkori kapcsolatainkban beteljesülést, értelmet és elégedettséget találjunk – mondja dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.

Fájhat is a szeretet?

– Egy nem megfelelő környezetben kiskorunkban nem tudjuk ösztönösen, hogyan néz ki és milyen érzés az egészséges érzelem, csak azt vesszük észre, hogy a figyelem, amit kapunk, fájdalmas a számunkra. Ezt pedig nem tudjuk értelmezni, viszonozni. Így gyermekként megtanuljuk, hogy a szeretet nem más, mint fájdalom. És ezt a mintát fogjuk követni felnőttként, bármilyen bánásmódot is kapunk. Így alakul ki bennünk a szeretet téves értelmezése. Hiszen honnan tudhatná bárki, hogy mi a tisztelet, a szeretet és a határok, ha nem tapasztalta meg igazán? Gyerekként az alapján építjük fel a megértését ezeknek a fogalmaknak, hogy a szüleink hogyan modellezik le nekünk. Ezért, ha például gyakran kikapunk, akkor ezt szeretetnek címkézzük, hiszen azt feltételezzük, hogy a szüleink szeretnek minket, azért tesznek mindent – és berögzül nálunk, hogy a fájdalmat a szeretethez társítsuk – hívja fel a figyelmet dr. Makai Gábor. – Ez az asszociáció normális és számukra elvárt lesz, ezért a nyitottság, amely az önmagunkkal és másokkal való egészséges kapcsolat kialakításának előfeltétele, veszélybe kerül. Előfordulhat azonban, hogy fiatal felnőttként kerülünk olyan kapcsolatba vagy kapcsolatokba, amelyben nem kapunk elegendő szeretetet, és ha túl sokáig benne maradunk, akkor akár ez is kiválthat krónikus szeretethiányt.

Kódoltan rossz a reagálás

– Ilyen esetben az idő előrehaladtával a kapcsolati élményeink túlnyomórészt fájdalmasak és negatívak lesznek. Azon kaphatjuk magunkat, hogy állandóan olyan partnerekhez, barátokhoz vonzódunk, akik elérhetetlenek számunkra, olyan kapcsolatokba kerülünk, ahol láthatatlanként kezelnek minket. A sötét személyiségjegyekkel rendelkező embereket keressük, akik bántanak. Lehet, hogy azon kapjuk magunkat, hogy eltűrünk másoktól olyan viselkedést, fájdalmat, a szeretet és ragaszkodás egészségtelen megnyilvánulásait, amelyekről tudjuk, hogy nem normálisak és nem elfogadhatóak; és közben mosolygunk. Hiszen mi is csak szeretni és szeretve lenni akarunk – magyarázza a pszichológus.

Önmagunkat is becsapjuk ezzel

Nem csak másokkal, de önmagunkkal sem tudunk egészséges kapcsolatot kialakítani, ha szeretethiányunk van. Előfordulhat, hogy önmegtartóztatást

gyakorolunk, becsméreljük magunkat, képtelenek vagyunk elfogadni és szeretni önmagunkat. Úgy érezhetjük, hogy megérdemeljük ezt a sok fájdalmat, nem vagyunk szerethetőek, vagy elfogadjuk, hogy nekünk ez a sors jutott.

– Ezek a gondolatok és tapasztalatok a gyermekkori környezetünkből vagy a korábbi rossz tapasztalatainkból erednek, ahol láthatatlanok voltunk, nem törődtek megfelelően velünk, és figyelmen kívül hagyták az igényeinket, vágyainkat. A szüleink valamiért nem tudtak vagy nem akartak érzelmileg elérhetőek lenni, tükröt tartani és ránk hangolódni, amikor tehetetlenek voltunk és tőlük függtünk. Sok szülő ezt tévesen jó szándékból teszi, hogy erős, önálló embert faragjon a gyerekéből – mondja a pszichológus.

Van megoldás ellene!

Egy idő után lassan rájövünk, esetleg a környezetünkben élők, a terapeutánk rávezet minket, hogy azok, akiket társunknak választunk, a bántalmazó, szeretetnélküliségben nevelő szülőnkre hasonlít, és hogy a jelenben csak a múlt ismétlődik újra és újra. Még a gondolataink és belső hangjaink is ugyanazok szóról szóra.

– A cél, hogy ráébredjünk: a szeretet nem jár együtt a fájdalommal, és csak úgy lelhetünk örömet benne, ha először megtanuljuk magunkat szeretni és elfogadni. Mi magunk vagyunk ugyanis az egészséges szeretet forrása. Az, hogy felismerjük boldogtalanságunk okát, és tudatosul bennünk: nem kell így élnünk, az első és legfontosabb lépés a gyógyulásunk felé. Keressünk fel egy pszichológust, aki végig kísér minket az úton, fogja a kezünket, és támogat minden lépésünknél. A szakember segítségével megtanulhatunk olyan technikákat, amelyek felébresztik a bennünk a belső gyermeket, olyan módszereket, amelyek megtanítanak minket az önszeretet és az öngondoskodás gyakorlására – javasolja a szakértő.

Hatással van az egészségünkre

Szeretethiányosként nagyobb valószínűséggel szenvedünk depressziótól és stressztől, és általában rosszabb az egészségi állapotunk. Magasabb a vérnyomásunk és a koleszterinszintünk, mindez pedig növeli az esélyét a szívbetegségek kialakulásának. A rossz lelkiállapot miatt az immunrendszer legyengül, ezért könnyebben elkapunk bizonyos fertőzéséket, és nehezebb, hosszabb a gyógyulási idő. Gyakori a másodlagos, vagyis szerzett immunrendszeri rendellenességek kialakulása is - írja a Fanni magazin.