Hoppá! Már az ősember is édesszájú volt

Az egyiptomi, arab, kínai, görög és római kultúrákban is a méz és a gyümölcsök voltak az édességek fő alapanyagai, később ezek egyre változatosabb receptek szerint készültek. A vallásos szertartásoknak és az ünnepi alkalmaknak is részesei lettek.

A jégkrém diadalútja

A jégkrém elkészítésének módját a kínaiak állítólag már időszámításunk előtt kidolgozták. A történelem híres alakjai, mint például Medici Katalin, Goethe és Bismarck is ismerték és kedvelték a fagyasztott gyümölcsös finomságokat. A történelem egyébként sok fagylaltkedvelő hírességet tart számon, például Nagy Sándor a katonáinak szolgáltatta fel a jeges édességet élénkítő hatása miatt, Hippokratész pedig betegeinek ajánlotta gyógyírként. A spanyolok amerikai hódításaik során eljuttatták a recepteket a tengeren túlra, de a francia konyhaművészet elengedhetetlen kellékévé is váltak a jeges finomságok. Magyarországra olasz közvetítéssel került először a fagylalt Mátyás király felesége, Aragóniai Beatrix gazdag udvartartásának, udvari sütő- és cukrászmestereinek közreműködésével. Magyarországon az 1900-as évek elején már minden szakácskönyvben szerepelt fagylaltrecept.

A csoki születése – a keserűtől az édesig

A csokoládé szó a 16. század óta használt navatl indián nevéhez, a xocolātlhoz (ejtsd: sokolátl) hasonló hangzású névként került a világ legtöbb nyelvébe, így a magyarba is. Amerikában az aztékok már jóval az Európai hódítók előtt is itták a csokoládét. A maják birodalmában is ismert és fontos volt: a kakaóbabot más dél-amerikai kultúrákhoz hasonlóan fizetőeszközként is használták. Maga a kakaó neve is utal a kereskedelemre; a „cacau” eredetileg egy ige, jelentése: venni, cserélni, vásárolni. Az aztékok már ízesítették a keserű italt fahéjjal, ánizzsal, vaníliával, kukoricaliszttel, és a legfontosabb, hogy elkészítése során erjesztették is. Ennek köszönhetően sokkal lágyabb állagot és kevésbé keserű ízt értek el. A kakaóbab világ körüli útjának első állomása Spanyolország volt, de a 17. századig az ország határain belül maradt, Európában nem terjedt el.

Eleinte maguk a spanyolok se fogyasztották szívesen, hiszen keserű volt nekik az ital, először a mexikói spanyol apácák kezdték el ízesíteni szerecsendióval, fahéjjal, cukorral. Ausztriai Anna királyné, XIII. Lajos francia király feleségeként hozta át a csokoládét Spanyolországból Franciaországba. 1569-ben V. Piusz pápa a xocolātlt olyan kellemetlennek találta, hogy az ital fogyasztását nem tekintette a böjt megszegésének. A forró csokoládét az 1600-as években kezdték inni Európában, II. Károly uralkodása idején (1660–85) vált divatos itallá Angliában, az első csokoládét is kínáló londoni vendéglő, a Chocolate House, 1657-ben nyílt meg. 1687-ben a Francia Akadémia tudományos alapon meghatározta az optimális csokoládéreceptet.

A holland C. J. van Houten 1828-ban feltalált kakaósajtológépe nagyban javította a csokoládéital minőségét: a készülék segítségével a kakaóbabból sikerült kivonni a nehezen emészthető zsíranyag egy részét. A csokoládészeletet 1847-ben találták fel. A svájci Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé-szeletet.