Állásinterjú: így legyünk megnyerőek!

Ugye ismerik a „Ne döglött halazz!” felszólítást? Amikor ugyanis éppen hogy csak megfogjuk a másik kezét bemutatkozáskor, az egyrészt idegesítő a másik fél számára, másrészt pedig vagy bizonytalanságot, önbizalomhiányt vagy nagyképűséget sugallhat. Ez persze nem jelenti azt, hogy el kell szorítanunk az interjúztató vérkeringését, főleg ha egy hölgyről van szó. Legyünk határozottak, kedvesek és nézzünk a másik szemébe!

Gyakran elhangzó kérés egy állásinterjún, hogy mutassa be magát vagy akár az, hogy mondjon magáról három jó tulajdonságot. Itt az arany középút a legjobb megoldás, ne legyünk túl nagyképűek, de túl szerények sem. Mindig arra gondoljon, hogy olyan tulajdonságokra kíváncsiak, amelyek az adott állás szempontjából fontosak, pl. megbízható, kitartó, precíz és nem arra, hogy szereti-e a állatokat.

A beszélgetés közben karba tett kéz bizonytalanságot jelenthet a másik számára, illetve azt, hogy „zárjuk magunkat”. Ez egyébként energetikaileg sem jó, hiszen az egymásbafonódó kezek nem engedik, hogy az egyenletesen áramoljon. Sokkal jobb, ha a térdünkre tesszük vagy az asztalra, vagy akár finoman gesztikulálunk.

Biztosan jó benyomást teszünk, ha mosolygunk arra, akivel beszélünk, ami persze nem egyenlő az erőltetett vigyorral vagy a hahotázással. Olyan munkaerő benyomását kell keltenünk, akivel a legtöbben szívesen ülnének egy közös irodában. Beszéljünk lelkesen, bármi is legyen a kérdés, de ne legyünk harsányak.

A bólogatás nem jó taktika, mert sokszor olyan benyomást kelthet, mintha unnánk a másikat vagy nem figyelnénk eléggé. Üljünk inkább egyenesen és véggi nézzünk a másik szemébe!