„Rákényszerítettek, hogy lemondjak a kisbabámról: esélyt sem kaptam arra, hogy elbúcsúzzak tőle"

A 85 éves asszony ma is élénken emlékszik arra a pillanatra, amikor 16 évesen elvették tőle újszülött kislányát. Rákényszerítették az örökbeadást, ő pedig szentül hitte: ez lesz az utolsó fejezet ő és gyermeke közös történetében. Tévedett...



Megosztás
Szerző: Metropol
Létrehozva: 2025.08.30.
örökbefogadás gyermek találkozás

 Majdnem 70 évvel azután, hogy utoljára a karjaiban tarthatta a babáját, a 85 éves Jean szemét elöntik a könnyek, amikor felidézi újszülöttje tekintetét. A babát, akinek a Maria nevet adta, örökbeadásra vitték el tőle, mielőtt egyáltalán elbúcsúzhatott volna. A brit asszony akkor azt hitte, soha többé nem látja viszont gyermekét, egészen mostanáig.

Kényszerű örökbeadás miatt veszítették el egymást
Kényszerű örökbeadás miatt veszítették el egymást Fotó: Pexels (Képünk illusztráció)

Az örökbeadás után évtizedekkel talált rá elveszett lányára az asszony

A szívszorító pillanatokat egy brit dokumentumsorozat, a Long Lost Family: Mother and Baby Home Scandal című különkiadásában mutatták be, ahol a 85 éves asszony végre találkozik azzal a gyermekkel, akitől oly kegyetlenül elszakították – írja a Mirror.

1956 nyarán Jean mindössze 16 éves volt, amikor megtudta, hogy teherbe esett első barátjától. Házasságot terveztek, de mivel szégyent hozott a családjára, örökbeadást szerveztek a számára.

Minden reggel és este misére kellett mennünk, hogy bocsánatot kérjünk a ’bűneinkért’. Először azt sem tudtam, hogy terhes vagyok, mert fogalmam sem volt, hogyan lesz valakinek gyereke. Rémült voltam, nem tudtam, mit tegyek. Az apám zsarnok volt. Emlékszem, azt mondta anyámnak: ’Mondtam neked, hogy semmire sem lesz jó, ugye?’ Amikor megtudta, hogy állapotos vagyok, a ’legnagyobb ringyónak’ nevezett a nap alatt. Nem maradhattam otthon, mert ’mi lesz apám állásával?’. Úgy beszélt, mintha miniszterelnök lenne, pedig csak egy iskola gondnoka volt

- emlékezett vissza Jean.

Nem volt más választásuk: Jean és Tony vonakodva vitte tízhetes kisbabáját a Southwark Catholic Rescue londoni irodájába. Jean így emlékszik vissza:
„Átadtam egy nőnek, aki azt mondta, hogy elviszi megmutatni valakinek, ezért azt hittem, visszahozza, hogy adhassunk neki egy búcsúcsókot. De nem hozta vissza. Amikor a lányom 18 éves lett, írtam a szervezetnek, hogy van-e róla hírük. A válasz az volt, hogy nincs, és talán majd a mennyben újra találkozunk. Ez szörnyű mondat volt számomra.”

A műsor áttörést hozott Jean számára: megtalálták lányát, Cathyt, aki szerető nevelőcsaládban nőtt fel, és örömmel fogadta édesanyja jelentkezését.

„Folyton a karjaimat néztem, mert azelőtt utoljára ott volt. Talán idővel felfogom majd teljesen. De meg kell próbálnom megbocsátani magamnak is.”

Amikor bemutatták egymást a tágabb családnak, Jean azt mondta: Most már tudom, miért éltem ilyen sokáig. Ez volt az ok. Belül boldogságot érzek. Még mindig nem hiszem el. Nem kell többé aggódnom érte, mert van családja, és ők nagyon kedvesnek tűnnek.”

 









Top hírek





Hírlevél-feliratkozás

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.