„Egyik nap furcsán ébredtem, aztán hat évig ki sem mozdultam ki a házból”

Rachel Williamson, az írországi Kildare városából, hat évig alig hagyta el otthonát. A fiatal nő 2019 decemberében érezte először, hogy valami megváltozott: egyik reggel olyan szintű szorongásra és félelemre ébredt, amit addig még soha nem tapasztalt. Ekkor még sem ő, sem a környezete nem sejtette, hogy a hirtelen jött érzés valójában egy krónikus mentális állapot, az agorafóbia kezdete volt.

Korábban kifejezetten társasági emberként élt: vidám volt, aktív, szeretett kimozdulni. A hirtelen jött szorongás azonban fokozatosan átvette az uralmat az élete felett. Nem ment el olyan fontos eseményekre sem, mint például az apja hetvenedik születésnapja vagy a szülei nyugdíjas búcsúztatója. A legközelebbi bolt, amely csupán négyszáz méterre volt az otthonától, szinte elérhetetlennek tűnt, még a kertbe kilépni is fizikai rosszullétet okozott számára– írja a Mirror.

Sokáig azt hitte, poszttraumás stressz-szindróma alakult ki nála egy korábbi támadás miatt, de idővel rájött, hogy valami mélyebb, tartósabb problémával kell szembenéznie. Egyre több kifogást talált arra, miért nem megy el dolgozni, mígnem teljesen bezárkózott, és évekig nem járt orvosnál sem, hiszen már az ajtóig való eljutás is pánikrohamhoz vezetett.

Az áttörést az hozta meg, amikor újra kapcsolatba került jelenlegi párjával, Mikey Farrow-val, akivel online munkát vállaltak, így végre volt valaki, aki biztatta, hogy kérjen segítséget. Együtt költöztek Waterfordba, amely egy órányira volt Rachel szülővárosától – hosszú idő után ez volt az első alkalom, hogy elhagyta a házat. Bár a javulás átmenetinek bizonyult, és újra visszaesett a korábbi állapotába, Mikey nem adta fel: kitartóan támogatta, és végül sikerült rávennie, hogy visszamenjen Kildare-be orvosi vizsgálatra.

2024 szeptemberében végre hivatalosan is megállapították Rachelnél az agorafóbiát. A diagnózis egyszerre volt számára megkönnyebbülés és fájdalmas felismerés. Viszont végre úgy érezte, láthatóvá vált a problémája, és komolyan veszik őt. Kognitív viselkedésterápiát és szorongásoldó gyógyszert írtak fel neki, amelyek gyökeresen megváltoztatták az életét. Elmondása szerint most már legalább hetente kétszer képes elhagyni az otthonát: elmegy vásárolni, eljut étterembe, és a tengerparton is járt, ahol hat év után először érezte ismét, milyen érzés a szabadság.