Tévé, fürdőkád, és olyan fotók, amiket soha nem lett volna szabad kidobni: retró galériában idézzük fel a régi lomtalanításokat

A lomtalanítás évtizedeken át nemcsak a hétköznapi szelektálás ünnepe volt Budapesten, hanem aranybánya is azoknak, akik múltunk töredékeit keresték. Retró képgalériánk pontosan ebből a különös, átmeneti térből – a lomok közé szorult emlékezetből – született meg. Cikkünk annak a különleges kapcsolatnak jár utána, amely a szemétre ítélt fotók és a digitális öröklét között feszül – és amely lassan maga is a múlt részévé válik.

Kidobott retró kincsek

A Villányi úti gimnáziumból hazafelé menet gyakran állhatunk meg bámészkodni a főutak szélén tornyosuló lomhalmoknál. A Gellérthegy lejtőin és a környező utcákon hegyekben állnak évről évre kidobott bőröndök, fazekak, régi szekrények – tárgyak, amelyek valaha valakinek fontosak voltak, most meg csak úgy hevertek a járdán, mintha a múlt egy kiárusításon próbálna megszabadulni saját magától. Először nem is nyúlunk hozzájuk. Csak nézzük.  A jelenet szürreális, hiszen mintha egy időalagút öklendezte volna ki az emlékezet tárgyait a városi aszfaltra.

Vannak, akik nem papírképeket keresnek a lomtalanításokon, hanem negatívokat – egészen pontosan. Ezek a kis filmcsíkok különös varázzsal bírnak. Addig őrzik titkukat, amíg nagyító alá nem kerülnek. És aki először néz rájuk a laborban, annak tárul fel a múlt – sokszor egy sosem látott, személyes szelete.

Ezek a fotók, legyenek akár megsárgult papírképek vagy szinte átlátszó negatívok, nemcsak képi lenyomatai egy-egy korszaknak, hanem érzékeny közvetítői is a személyes és kollektív emlékezetnek. Ami egykor szemétre került, ma már történeti érték – egy újfajta kultúrörökség, amelyet nem múzeumok őriznek, hanem digitális archívumok, mint a Fortepan, vagy épp az utcán kutató lelkes gyűjtők.

A lomtalanítás így válik sokak számára rituálévá: nem csupán újrahasznosítás, hanem emlékmentés. Hiszen minden talált kép, minden előhívott negatív egy lehetőség arra, hogy újraértelmezzük, honnan jöttünk – és talán azt is, hová tartunk.