„Felcsillant a remény” – Talán újra dolgozhat az egykor hajléktalan Forgács Zoltán

Forgács Zoltán a hajléktalanságból küzdötte fel magát. Nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy legyen egy saját otthona, amit egyetlen hű társáva, Lettivel, a németjuhásszal oszt meg. Sok éve elválaszthatatlanok. Pécsen, a szőlőhegyen talált rá kikötve, és megmentette. Azóta a kutya Zoltán családja. Mikor nehéz helyzetben van a férfi, inkább nem eszik, de Letti semmiben sem szenved hiányt. 

Forgács Zoltán életét egy betegség törte derékba. Sorkatonai szolgálatra akarták vinni, mikor egy orvosi vizsgálaton megállapították, hogy izomsorvadásban szenved. A férfi izmai folyamatosan zsugorodnak, nehezen tud járni, és állni is. Ez megnehezíti számára a munkavállalást. Leginkább csak rehabilitációs munkákat tud elvállalni. Az élet sem bánt kesztyűs kézzel Zoltánnal. Volt idő, mikor Pécsen az utcán töltötte a napjait. Mindig kitartó ember volt, és azért küzdött, hogy változtatni tudjon az életén, és ennek meg is lett a gyümölcse. Zoltán Komlón talált egy lakást, kibérelte, és dolgozott is. Az élete pár hónapja azonban ismét negatív fordulatot vett. A munkahelyét elveszítette, és ezzel veszélybe került a lakása is. Azóta minden percét munkakereséssel tölti, de az élet most újabb probléma elé állította. Betegség nehezíti a boldogulását.

Forgács Zoltán életét betegség nehezíti

– sóhajt fel Zoltán, aki nehéz éveket tudhat maga mögött. Annak ellenére, hogy nem egészséges, folyamatosan és kitartóan munkahelyet keres. Szerencsére van több hely is, ahová behívták felvételire.

– mondja reménykedve az egykor az utcán élő Forgács Zoltán, aki kutyájával, Lettivel Komlón tengeti a mindennapjait.