„Ő tett minket egésszé” – Pár óra alatt belehalt a gyomorrontásba egy 2 éves fiú

Egy kisgyermek tragikus módon minden előjel nélkül elhunyt, néhány órával azután, hogy egy orvos gyomorrontásnak hitte a tüneteit. Hudson Hewitt január 18-án reggel fél öt körül ébredt fel, és nem hagyta abba a sírást. A szülei azt hitték valami egyszerű nyavalyáról lesz szó, de sajnos nem lett igazuk.

A kétéves csöppség továbbra is kitartóan a hasára mutogatott, nem sokkal később pedig rosszul lett a család durhami Ferryhillben lévő otthonában. Shannon még korábban, amikor a kisfiú állapota nem javult, és elmondása szerint egy orvos a telefonban gasztroenteritiszt diagnosztizált a kisfiúnál, és azt mondta, hogy tartsák hidratálva, és hívják vissza, ha nem javul. Hudson állapota azonban rosszabbodott, és egy nappal később, miután sürgősségi ellátásra vitték, feladta a küzdelmet az életéért.

„Az egész olyan sokkoló volt, teljesen váratlanul ért. Soha nem éreztük magunkat családnak, amíg Hudson meg nem született. Ő tett minket egésszé. Igazi kis karaktere volt, olyan mosolygós volt. Imádta a haszonállatokat, a dinoszauruszokat. Tipikus kisfiú volt” – nyilatkozta sírva az anyuka, Shannon.

A patológus megállapította, hogy Hudson egy születési rendellenesség miatt kicsavarodott bél miatt halt meg, amit Shannon szerint a legtöbb ember, aki ezzel születik, gond nélkül túlélhet. A nő úgy véli, hogy ezt talán észrevették volna, ha rögtön beutalja a háziorvos a kórházba. A feldúlt anyuka most azt kéri, hogy minden ötévesnél fiatalabb gyermeket személyesen vizsgálják meg, amikor a szülők felhívják a 111-et, ahelyett, hogy telefonon kapnák meg a diagnózist.

Hozzátette a 26 éves anyuka: „Azt hiszem, ha szombaton látták volna őt, és elvégezték volna a megfigyeléseket, valami kiderülhetett volna. Ha egy szerv leállt volna, talán a vérnyomása vagy valami más jelezte volna, hogy valami nincs rendben. Azóta nem voltunk otthon. Nem tudom rávenni magam, minden úgy van, ahogy hagytuk, az összes játéka még mindig a nappaliban van.  Voltam, hogy felvegyem a leveleket, de nem mentem be a bejárati ajtón. Nem érzem helyesnek, hogy nélküle menjek be. Akárhányszor bemegyek a házba, mindig csak őt látom ott.”