Mónika és Ervin már hosszú ideje jegyben jártak, a közeljövőben házasodtak volna össze.
Mint arról a Metropol is beszámolt, két reményteli, boldog fiatal életét vette el az a tragikus szerda esti baleset, melyet egy ámokfutó okozott egy lopott taxival az Árpád hídon. Ismeretes, a 43 éves B. Róbert az óbudai Tavasz utcában rabolt el egy taxit, amivel menetiránnyal szemben kanyarodott fel az Árpád hídra, végül pedig nekirohant egy Suzukinak és egy taxinak.
A Suzukiban ülő fiatal jegyespár, a 32 éves Sz. Mónika és szerelme, a 34 éves B. Ervin azonnal meghaltak, a túlélésre esélyük sem volt. A tragikus sorsú szerelmeseket most az egész ország egy emberként gyászolja, haláluk nemcsak az ismerősöket és a szeretteiket, de mindenkit sokkolt. Kiderült, hogy a fiatalok már jó ideje együtt voltak, nemrégiben el is jegyezték egymást, együtt dolgoztak a magyar nyelv, a kultúra és a hagyományok ápolására megalakult Rákóczi Szövetségben is.
Mónikát rengetegen ismerték, ugyanis a felvidéki születésű fiatal nőnek nemcsak a szenvedélye volt a hagyományőrzés, a folklór és népművészet, de profi táncosa volt egy kéméndi néptáncegyüttesnek, emellett nemcsak Magyarországon, de Felvidéken is híres mesemondónak számított. Olyannyira, hogy még egyetemi előadásokat is tartott a témáról:
– A július 3-ai tragikus Árpád hídi autóbalesetben életét vesztette Szeleczki Mónika mesemondó, aki a karunkon megrendezett Népek meséi egyetemi és főiskolai mesemondóversenyen tűnt fel évekkel ezelőtt – írta az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar. Kiderült, hogy Móni – fiatal kora ellenére – többször is volt vendégelőadó az egyetemen:
Mónika azóta többször volt karunk vendége, számos alkalommal tartott élvezetes és emlékezetes előadást mesemondói gyökereiről, tapasztalatairól, valamint részt vett a mesemondóverseny zsűrijében is. Gyerekkora óta fontos szerepet töltött be az életében a mesélés, ezeket a népmeséket, régi családi történeteket adta tovább hallgatóinknak is. Nyugodjék békében
– köszönt el tőle a neves egyetem.
Kicsik és nagyok egyaránt rajongtak előadóestjeiért, Mónika pedig szívét és lelkét beleadta szenvedélyébe. Ismerősei szerint a mesemondás volt az élete. Ezt ő maga is elmondta még májusban:
A mesemondások során tapasztalom, hogy mennyire igény van a mesékre, kicsik és nagyok részéről is. Nekem is segítenek ezek a történetek bizonyos élethelyzetek feldolgozásában, megértésében
– mondta még májusban a Vasárnap című lapnak lelkesen Mónika, aki már gyerekkorában beleszeretett a mesemondásba: egyetemistaként Prágától Budapesten át Kassáig járta a különböző kultúrházakat, kocsmákat, könyvtárakat és fesztiválokat meséivel. A fiatal áldozat nívódíjat is kapott nem mindennapi munkásságáért:
Lelkiismeretes, lelkes, szorgalmas, sokoldalú munkatárs volt, különleges ember. Mesemondás közben élő, mély kapcsolatot teremtett gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt, és volt egy különleges képessége: mindenkit meg tudott nevettetni
– írta egy korábbi munkatárs.
Egy hónapja találkoztunk, akkor nem gondoltam, hogy utoljára ölelem meg. A terveikről és az álmaikról beszélt, a fiúval, akivel együtt utaztak az autóban és boldogan éltek, míg egy tragikus, értelmetlen balesetben meg nem haltak…
– tette hozzá szomorúan. Barátai alig várták, hogy találkozzanak vele a mesemondó fesztiválokon:
– Sajnos erre már nem lesz többé lehetőség. Móni már odaát meséli tovább a meséket. Egyszer talán majd újra, együtt. Nyugodjatok békében, legyen könnyű az utatok! – köszönt el tőle egy barátnője.
Lapunk úgy tudja, hogy a fiatalok a közeljövőben készültek régóta várt esküvőjükre:
Mónika és Ervin, most lett volna az esküvőtök is… Felfoghatatlan, nem akarjuk elhinni
– mondta egy másik ismerős.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre