Csaknem kétszáz éve már, hogy a Duna alá alagutat terveztek - Galéria

Miután a XIX. században eldőlt, hogy hol épül fel a Lánchíd problémákat vetett fel a megközelítése Víziváros, a Tabán és a Krisztinaváros felől, hiszen akik innen akartak Pestre eljutni előbb fel kellett menniük a Várba és onnan le a hídhoz. Ekkor 1837-ben Novák Dániel mérnök egy Duna alatti alagút megépítésére tett javaslatot, hasonlóra, mint amit ekkor már építettek Londonban a Temze alatt. Az elképzelése szerint az alagút a krisztinavárosi plébániatemplom mellől indult volna, és a Duna alatt átívelve Pesten a mai Mérleg utcánál végződött volna. Ezt a tervet megvalósíthatatlannak gondolták, később szintén Novák volt, aki először felvetette egy a Várhegy alatt kialakított alagút tervét. Elképzelését a könnyebb közlekedés mellett az árvíz esetén való használhatósággal is alátámasztotta. 

 – írta a mérnők Technikai utóirat a pesti árvízről szóló jelentéshez című értekezésében. Ezt követően 1842-ben Széchenyi István javasolta arra hogy az Alagút a mai helyén, azaz a Lánchíd budai hídfőjénél legyen. Három évvel később fogadták el a végleges tervet, ami igencsak hasonlított Novák elképzelésére és egy angol mérnök William Tierney Clark készített Széchenyi megbízására. 

Az alagút tervét sokan örömmel fogadták és forradalmi változásként kezelték nem csak Buda, de a főváros közlekedésének történetében. Azonban a forradalom és szabadságharc miatt a tényleges építkezés csak 1853. február 10-én, azaz 171 évvel ezelőtt kezdődött meg Clark Ádám vezetésével és végül 1857-ben indulhatott el a forgalom a Várhegy alatt.