„Volt, hogy azt hitték, viccelek, amikor én érkeztem egy darázsirtásra” – Nőként is helytáll kártevőirtóként Anita

Mázsi Anita két évet töltött otthon kislánya megszületése után, amikor úgy döntött, szeretne visszamenni dolgozni. Sorsszerűen épp ekkor találkozott össze egy régi ismerősével, aki elmesélte neki, hogy kártevőirtással foglalkozik, nőként. Anitának szöget ütött a fejében a gondolat, a gyermekkorában vidéken töltött napok után pedig úgy érezte, nincs az a rágcsáló vagy kártevő, ami kifoghatna rajta, így belevágott a kártevőirtásba. A budapesti édesanya már öt éve dolgozik a nőiesnek nem kifejezetten mondható szakmában, de vallja: büszke rá, hogy ott is képes helytállni, ahol a férfiak.

„Jöhet háború vagy világjárvány, nekünk mindig lesz munkánk”

Anita 2018 februárjában felvételt nyert ahhoz a céghez, ahol ismerőse is dolgozott, a munkahelye pedig szinte azonnal beiskolázta őt, hogy megszerezze a munkához szükséges ismereteket. Anita számára nem volt egyszerű egyensúlyozni a munka/iskola, gyermeknevelés és háztartásvezetés háromszögében, pláne, hogy kislánya ekkor még csak két és fél éves volt, és nagyon ragaszkodott hozzá. Az édesanya azonban úgy gondolta, hogy ez az a munka, ami stabilitást és megfelelő anyagi hátteret tud adni, hiszen az ő munkájukra mindig szükség lesz, ez pedig nem utolsó szempont a mai világban. 

– részletezte Anita, aki nehezen szokta meg, hogy kötetlen munkaidőben, szinte bármikor, bármi felülírhatja egy napját, a fodrászhoz és a műkörmöshöz bejelentett időpontját pedig két héttel korábban jeleznie kell a cég felé.

„Furcsa volt, hogy van, aki nem tud megkülönbözteti egy egeret egy patkánytól”

Anita a vidéken töltött nyarak után cseppet sem ijedt meg a feladattól, ami rá várt. Sőt, furcsa volt látnia, hogy sokak nem tudnak megkülönbözteti egymástól bizonyos kártevőket.

– mesélte Anita, aki ugyanúgy meghökken a másik véglet hallatán is, ha valaki sajnálja a rágcsálókat, melyek elszaporodása egészségügyi kockázatot rejt.

„Volt, hogy a munkaruhámban sétálva nem tudták, férfi vagyok vagy nő”

Anita negatív véleményt még nem kapott azért, mert nőként dolgozik ebben a szakmában, érdekes szituációkat azonban szült már a rendhagyó választása. Eleinte például nem kapott a méretére való munkaruhát, így amikor a túlméretezett munkáskabátban és nadrágban sétált az utcán, de a szeme ki volt festve, volt, aki elhaladva mellette szóvá tette: „ez most nő volt, vagy férfi?”. Anitának, bár rosszulesett a megjegyzés, hibáztatni nem tudta érte az illetőt, hiszen valóban nem mindennapi látvány lehetett. 

– mesélte az érdekes esetet Anita, akinek azóta sem egyszerű megfelelő méretű munkaruhát találnia magára.

„Azt tudom tanácsolni azoknak, akik nőként egy leggyakrabban férfiak által végzett szakmát szemelnek ki maguknak, hogy fontos az egyensúly megtalálása, hiszen mi attól még nők, anyák és feleségek vagyunk. Amikor nem dolgozunk, vegyük csak elő azt a szép ruhát, és mutassuk meg, hogy milyen szuperül nézünk ki, milyen jó nők vagyunk. Mert jó nők vagyunk!”

– zárta motiváló gondolatait az édesanya, aki mert rendhagyó szakmát választani nőként, hogy azt csinálhassa, amit szeret, és amiben biztonságban érezheti magát.