„Itt akkor alszunk, amikor akarunk”: hajléktalantanya lett a Népliget

A Hungária körúton autózók is észrevehették már, hogy a Népliget Kőbányai út felé eső szélén egy sátor árválkodik egy facsoport tövében. A rögtönzött lakás egyre jobban láthatóvá válik, ahogy közeledik a tél és hullanak a falevelek, a Metropol pedig most utánajárt, hogy kik építették és kik élnek benne. A Népligetben álló kalyibában ketten is "laknak". 

Leválasztott hálófülkékben élnek

Még otthonosnak is mondható az a kalyiba, amit két hajléktalan férfi épített fel magának a Népliget egyik csendesebb sarkában: két, egymástól elválasztott hálófülke, bennük matracok, takarók. Az egyik fakkban egy férfi alszik, meg sem mozdul még a beszélgetés zajaira sem, a másikba fakkba pedig éppen a kalyiba mögül tért vissza a lakója. A férfi azt mondja, már hónapok óta ott élnek, a faanyagot és ponyvákat, amikből a kis lakást tákolták, úgy lomizták össze. Az ő fakkjában halkan szól egy elemes rádió, miközben ő a korábban összeszedett cigicsikkekből szedegeti ki a maradék dohányt, amiből majd cigarettát sodor magának.

Még nem döntötték el, mi lesz télen

A férfi azt mondja, ő éjszakánként bejár egy közeli hajléktalanszállásra, onnan azonban reggel 8 órakor el kell jönnie. 23 éve él fedél nélkül, megszokta az életmódot, de egész nap csak nem állhat kinn az utcán, így tákolt magának egy kalyibát, ahová nappal is lefekhet. „Itt akkor alszunk, amikor akarunk” – mondja a férfi. A kérdésre, hogy télen is ott szándékoznak-e maradni, azt feleli, egyelőre még gondolkodnak rajta.

Rengeteg a panasz a szállókra

A mai fővárosi vezetés hajléktalankezelése nagyjából annyiban merül ki, hogy hagyják: ott lakjanak és aludjanak a hajléktalanok, ahol szeretnének. Bár a szállókon általában van szabad férőhely, a fedél nélküliek nem szívesen veszik igénybe azt. Sem biztonságosnak, sem komfortosnak nem tartják, gyakran panaszkodnak arra, hogy a szállókon meglopják őket, vagy épp arra, hogy poloskákkal kell aludniuk. Marad nekik a kalyiba, ha pedig vécére kell menniük, akkor behúzódnak egy facsoport tövébe elintézni a dolgukat, ahol csak egyre gyűlik az emberi széklet, mindenféle fertőzésveszélyt hordozva.

A Népliget a Városligethez hasonlóan a fővárosiak parkja lehetne, de nem az. Míg az utóbbi állami kezelésben van és nemcsak a budapestiek, de a vidékiek kedvenc kikapcsolódási helyszíne, addig a Népliget csövestanya. Nemcsak a városlakóknak baj ez, a hajléktalanok számára sem megfelelő élettér.

Három éve készülnek a Népliget megújítására

Karácsonyék először 2020 decemberében jelentették be, hogy szeretnék megújítani a Népligetet. „Felismertük, hogy cselekednünk kell, ezért a Fővárosi Önkormányzat Bardóczi Sándor főtájépítész vezetésével átfogó stratégiai tervet készített a Népliget megújítására, zöldinfrastruktúra-fejlesztésére, rövid- közép- és hosszútávú fenntartási feladatainak szervezésére” – írta akkor Kerpel-Fronius Gábor, aki egyúttal arról is számot adott, hogy a budapestiek közösségi tervezés keretében mondhatják el a véleményüket a Népliget megújításáról. Egyéb nem történt.

2022 augusztusában aztán újra bejelentették, hogy megújul a Népliget, akkor tervpályázatot írtak ki. „A Fővárosi Önkormányzat ezzel a Lánchíd és a Blaha Lujza tér felújítása után egy újabb nagyon régi adósságát kezdi el törleszteni a budapestiek felé. Első lépésként széles körű lakossági bevonással, állami szereplőkkel, valamint kerületi önkormányzattal együttműködésben készítettük el a Népliget stratégiai tervét. A cél egyértelmű: zöldfelületi értékeit megőrizve az elzárt, elhagyatott parkból a Népliget fénykorát idéző, sokszínű, élettel teli közösségi tér váljon” – jelentette be akkor a főpolgármester. A tervpályázat idén áprilisban zárult le, azóta nincs hír a Népliget megújításáról. „És hogy mik lesznek a következő lépések? Apró lépésekkel elindítjuk a Népliget rendbetételét: csökkentjük a park belső forgalmát, elbontjuk a bezárt pavilonokat, és rendezzük a terület tulajdonviszonyait, hogy hosszú, szívós munkával átformáljuk az embereknek a Népligetről alkotott képét” – ígérte áprilisban Kerpel-Fronius Gábor.

Azóta nem történt semmi...