A karácsonym „az Úr születése” a kereszténység második legnagyobb ünnepe, a húsvét után a legnagyobb, amellyel Isten fia, Jézus Krisztus földi születésére emlékezünk.
A karácsony nem csak az Úr születése, hanem a család és a közösség ünnepe is; 24-én jártak a betlehemesek, a kántálók, az ostyahordók, az éjféli misére is megmozdult mindenki. December 25. azonban kizárólag a családé volt, a teljes nyugalom és békesség napja, amikor otthon maradtak.
A tűz a karácsonyfa gyertyáiban jelenik meg, a vizet a kútról hozták hajnalban, mert úgy tartották, hogy abban fürdött meg a kis Jézus, zöld ágat azért vittek be a házba, hogy a természetet megújulásra serkentsék, a pásztorok pedig azért csaptak zajt az éjféli mise idején a magyar falvakban - dudáltak, ostort pattogtattak -, hogy a gonosz ne férkőzhessen az emberekhez.
A gyerekek karácsonyi énekekkel mentek a házakhoz, ezért kaptak ajándékot, elsősorban ételeket. A betlehemezés eredetileg egyházi szokás volt, a templomokból került ki; a magyar nyelvterület különböző részein más-más betlehemes játékok voltak, a legkülönlegesebbek Erdélyben.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre