A Csendes éj első verzióját valószínűleg Joseph Mohr pár óra alatt írta 1818. december 24. estéjén. Sajnos az eredeti kézirat elveszett, de 1995-ben találtak egy másikat Mohr kézírásával, aminek keletkezését 1820-ra datálják a kutatók. Magát a dalt 2011-ben az UNESCO a kulturális világörökség részévé tette. A magyar karácsonyi énekek közé valószínűleg a Monarchia ideje alatt került.
A dalt először az ausztriai Oberndorf bei Salzburg Szent Miklós-templomában (St.Nikolaikirche) adták elő 1818. december 25-én. Joseph Mohr már jóval korábban, 1816-ban megírta a szöveget, de csak az előadást megelőző szentestén kérte meg Franz X. Grubert, hogy szerezzen dallamot és gitárkíséretet hozzá. Nem tudni, mi adta neki ezt az ötletet; a gitárzene abban az időben inkább ugyanis a szórakozóhelyeken volt jellemző. A hagyomány úgy tartja, hogy a templom orgonája nem működött; a történet egy népszerű változatában egerek rágták szét a fújtatókat. Gruber először nem értett egyet Mohrral, mert félt, hogy a híveknek nem tetszik majd a gitárkíséret, de végül beleegyezett, és megírta a zenét, melyre hatással voltak Gruber szülőföldjének népzenei hagyományai. Mikor befejezte, már csak pár óra volt hátra a miséig. A karácsonyi misére érkező híveket eleinte meglepte az újítás, hogy gitárkísérettel adják elő az éneket, de végül megkedvelték a dallamot.
Az 1900-as évek elején a Szent Miklós-templomot lebontották, egyrészt mert egy árvíz megrongálta, másrészt a városközpont messzebb került a folyótól, biztonságosabb helyre, és ott új templomot emeltek, közel az új hídhoz. A lebontott templom helyén egy emlékkápolna épült, a Csendes Éj Emlékkápolna (Stille-Nacht-Gedächtniskapelle), egy közeli házban pedig múzeumot alakítottak ki, ahová a világ minden tájáról érkeznek turisták, főleg decemberben.
A Csendes éj eredeti kézirata elveszett, de 1995-ben felfedeztek egy kéziratot Mohr írásával. A tudósok megállapították, hogy a dokumentum 1820 körülről származik. Ebből állapították meg, hogy Mohr 1816-ban írta a verset, mikor Mariapfarr zarándokhely templomának papja volt, a zenét pedig 1818-ban szerezte Gruber. Ez a legkorábbi, létező kézirat, és az egyetlen, amin Mohr kézírása szerepel.
Egy másik népszerű történet szerint a dal első előadása után feledésbe merült, mígnem egy orgonajavító mester 1825-ben megtalálta a kottáját. Ez azonban csak legenda, mert Gruber élete során több átdolgozásban is kiadta a művet; a Mohr-félét a salzburgi Museum Carolino-Augusteum őrzi.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre