Nem Moszkva, nem is Széll Kálmán, ez az igazán menő neve a térnek

A Széll Kálmán téren ma is több ezren megfordulunk naponta, átszállunk, keresztülmegyünk, összefutunk. Régen sem volt ez másképp. A rendszerváltás előtt a Moszkván „az óra alatt” találkoztak a fiatalok, az 1980-as években a hajléktalanok kedvelt szálláshelye volt, a 70-es években itt lehetett olcsó munkaerőhöz jutni a környékbeli építkezésekhez. Az 1960-as évektől a 70-es évek közepéig pedig a kalefos galeri gyülekezőhelye volt az akkori „gombánál”, majd a metrókijárónál.

Hol van üres kégli?

A kalefosok nem szervezett galeriként működtek, az kötötte őket össze, hogy rajongtak, a nyugatról akkor beszivárgott zenéért, szerettek rock and rollozni, beat muzsikát hallgatni, házibulizni. A BM mégis ellenségként kezelte őket, és megróbált minden csoportosulást szétverni, hiszen viselkedésüket a rendszer elleni felbújtó mozgalomnak tartották. A BM –nek már a galeri elnevezés is elég volt ahhoz, hogy üldözendőnek és felszámolandónak kezeljék.

- A környéken nagyon sok gimnázium van, és a képző kolijából is itt jöttünk-mentünk keresztül. A gombánál futottunk össze tanítás után, délután 1-2 között, itt beszéltük meg, hová megyünk este zenét hallgatni, hol van üres kégli, ahol összejöhet a társaság. A szabadságot jelentette nekünk a Kalef! – meséli Kisfaludy András, egykori kalefos, aki dokumentumfilmben is megörökítette ennek a korszaknak és a helynek az eseményeit, méghozzá a régi galeri tagok megszólaltatásával.

- Amikor 2008-ban Kisfa (Kisfaludy András) megcsinálta a dokumentumfilmet, és megkereste a régi haverokat, döbbenetes volt a felismerés, hogy ennyi idő elteltével is összetartozunk! Azóta is találkozunk évente egyszer, 100-120-an összejövünk a világ minden tájáról „régi csibészek”, kalefosok számol be a Metropolnak Veszely Ferenc képzőművész, aki a Fityma, majd Fityi becenevet kapta a kalefos galeriben, mert folyton mindent lefitymált.

A kalefos „galcsiban”mindenkinek volt beceneve

- A Titi volt az egyik vezéregyéniség, de közénk tartozott Pingvin, Dedi, Sápé meg az öccse, a kis Sápé, akikből Sapi lett a végén. Velünk tartott nagy galcsisként többek között Berci, a hokis, Dini, Kese, a Szőke Géza, Kala, Kis Rózsa, Zser, Dedi, Layoska, Szabaka és Kovu is – idézi fel az emlékeket Veszely Ferenc. Fityi hozzáteszi, ők nem voltak nagy balhésok, mint például az ugyancsak a téren randizó csőgalcsisok, akik a lépcső korlátján ülve gyülekeztek.

- A galcsik egymással is tartották a kapcsolatot, itt volt nem messze a Major gali is vagy a Nagyfa az Ifiparkban, – emlékszik vissza Veszely Ferenc. Fityi hozzáteszi, annak ellenére, hogy ők főként bulikon vettek részt, simán gyanúsak voltak a gyülekezési tilalom megszegéséért is.

-Kisfa annak idején a KEX Együttesben dobolt, ha koncert volt, a kalos galerivel megtelt a nézőtér fele, a másik fele meg összejött a többiekből. Nagyon jó bulik voltak, és bár mi többnyire a rendszerre ártalmatlanok voltunk, a galeriből mégis gondolkodás nélkül bevittek minket a közeli Rómer Flóris utcai rendőrőrsre vagy GYV-re, ahol gyermekvédelem címszó alatt náspángolták a „démoni nyugati kultúrát majmoló fiatalokat”. Állandóak voltak a kihallgatások a semmiért, és 3-4 napra minden különösebb indok nélkül lesittelték a keménymagot – tudjuk meg Fityitől. Kisfa hozzáteszi, egy emlékezetes esettel lehet megvilágítani, mennyire megtorolták a legártalmatlanabb akciókat is.

Még élünk!

-A Szőke Géza 1966-ban, az ’56-os forradalom 10. évfordulójára szeretett volna egy megemlékezést tartani. Az volt a terve, hogy a Kaleftől a Móricz Zsigmond körtérig kihúzunk egy szalagot, amire ráírjuk: Még élünk! Senkinek nem beszélt róla, csak a legjobb barátját avatta be. Mi mindig azon gondolkodtunk, vajon hogyan szerez tudomást a BM a dolgainkról. Volt, aki úgy képzelte, hogy a Kalefra belógatnak valamelyik kandeláberen keresztül egy mikrofont a térre, és azon keresztül hallgatják le, hogy mit beszélünk. Azt is sejtettük, hogy a telefonfülkék be vannak poloskázva. Azt azonban álmunkban sem gondoltuk, hogy a spicli beépül közénk – tudjuk meg Kisfaludy Andrástól.

- Szőke Gézát két és fél évre elítélték mindenféle valótlan, kitalált vádak miatt, holott csak tisztelegni akartunk a hősök előtt. Ráadásul a legjobb barátja árulta el. Az az igazság, hogy ezt a fiút nagyon tudatosan megfogták, és beépítették. A BM-nek ez bevett módszere volt: belülről bomlasztani. Erőszakkal kényszerítették az embert, és vették rá a társaságba bejáratos embert, és utána már ő jelentett.

„50 év után is együvé tartozunk”

Kisfától tudjuk, hogy egy egykori galerinek úgy lett vége, hogy kinőtték a középiskolás kort, elkerültek dolgozni, átadták helyüket a következő nemzedéknek.

- Sokan disszidáltak a srácok közül, volt aki visszajött, volt aki nem. A spiclink is úgy bukott le, onnan tudtuk meg, hová került, hogy dr. Markó György történész, aki kutatta a Kalefos galerit, látta a híradóban, hogy nyilatkozik egy tudósítónak, hogy tönkrement a masszázsszalonja Thaiföldön, Gyuri meg felismerte, hogy az az Andics, aki annak idején beépült közénk!

A kalefos galeri Kisfaludy András filmje óta újra összejött, és kiderült, ez a fiatalkori társaság még fél évszázad múltán is fontosnak tartja a találkozást.

- Itt voltak olyan srácok, akiknek nem voltak szülei, mert például az ’56-os forradalomban vesztették életüket, csodálatos élmény látni ennyi évtized után, hogy nem kallódtak el, tisztességes és becsületes emberek lettek: építész, festőművész, mérnök, tanár. A Kalefről készített film megmutatta, mennyire együvé tartozunk, annak ellenére, hogy soha semmilyen ideológiai eszménk nem volt, és a még élők közül ma sokan, sokféleképpen gondolkodunk a világról.

A Kalef

A Moszkva, a ma újra Széll Kálmán térnek és az ott, a múlt század hatvanas éveiben gyülekező csoportnak, akkori szakszóval galerinek állított emléket Kisfaludy András rendező, dobos és kalefos filmje, ami Markó György történész levéltári kutatásain alapul. A film az egykori jampecek visszaemlékezéseivel idézi vissza azt, amikor a Moszkva már Moszkva volt, de a budai fiatalok mindenáron kerülték, hogy ezen a néven emlegessék. Így lett a Moszkvából, a Kálmán után Kalef.

Széll Kálmán tér

A Széll Kálmán tér (1951 és 2011 között hivatalosan, a köznyelvben még ma is: Moszkva tér) Budapest és a budai oldal egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja. A teret 1929-ben nevezték el Széll Kálmánról, Magyarország egykori miniszterelnökéről, majd 1951. november 9-én lett Moszkva tér a neve. 2011. május 12-én ismét visszakapta korábbi nevét. A Budapest I., II. és XII. kerületének határán fekvő tér 2015. január 12. és 2016. május 10. között teljesen megújult.

Agyagbánya, sporttelep

A középkorban Logod kapuja nyílt erre a területre, aztán a török uralom után agyagbánya nyitását engedélyezték itt, amiből még a 19. század második felében is termeltek ki nyersanyagot egy környékbeli téglavető üzem számára. A bánya helyén fokozatosan bányató keletkezett, ezt telente korcsolyapályának használták a környékbeliek. A fővárostól kibérelt területen később sporttelep létesült, 1914-ben a klub csarnokot is épített hozzá, mellette télen korcsolyapálya, nyáron több teniszpálya működött. 1938-ban kezdték meg a terület közlekedési csomóponttá alakítását. A metró budai szakaszának megnyitásakor, 1972-ben a forgalmat teljesen átszervezték. A régi kis épület, a „gomba” helyére ekkor emelték a metróbejárat legyező alakú betoncsarnokát, amely a tér arculatát máig meghatározza.

Beatles és KEX

Az 1960-as évek közepén gyökeres változás állt be – nyugaton és itthon egyaránt – a kulturális életben: elindult a Beatles, a Rolling Stones, az Illés, a Metró, KEX, a Magyarországra lassan beszivárgó nyugati kultúra darabkái radikális változásokat idéztek elő az akkori fiatalságban. Galerikbe tömörültek, kisebb nagyobb csínytevéseket követtek el – szóban vagy tettben- , ami felkeltette az államvédelmi szervek érdeklődését. A hatalom minden elkövetett, hogy módszeresen felszámolják ezeket a csoportokat, és megakadályozza a nyugat szabadság eszméinek elterjedését.