Csere László: Oszvald Marika sírva járt a próbákra

Diploma után az Operett­színház tagja lett. Népszerű művész német nyelvterületen. Szerepelt játékfilmben, televíziós produkciókban. Magyarország és Olaszország között éli az életét a Jászai Mari-díjas, érdemes művész, Csere László, aki a Hot! magazinnak adott kimerítő portréinterjút..

Hot!: 191 centi vagy. Ki volt még ilyen magas a családban?

Csere László: Anyai ágon nagyon magasak a rokonok. Édesanyám az átlagos nőknél sudárabb volt. Gyönyörű nő volt, csak nekem meg a nővéremnek, Áginak élt, miután hatéves koromban édesapám kikerült az életünkből. Anyukánk igazi olaszos Mamma volt. Ő volt a minden. Tavaly ment el, 93 évesen, tapintatosan, ahogy mindig: három nap alatt távozott örökre. Átlagos életet élő polgári család voltunk, bár a legendárium szerint lehetett egy vándorszínész ősünk is.

Hot!: Hogyan lettetek ilyen fa­mí­liá­ban színészek a nővéreddel együtt?

Cs. L.: Otthon azt hallottuk, hogy rendben van, szép dolog a művészet, de azért kell valami rendes foglalkozás is. Ági beiratkozott a tanítóképzőbe, én a jogi karra, aztán mindketten otthagytuk az egyetemet. A nővérem a Nemzeti Színház stúdiójába járt, a legendás Bodnár Sándorhoz. Láttam, hogy egyre jobban érzi magát – elmentem megnézni, mitől. Beültem a hátsó sorba a próbán. Egyszer csak Sanyi bácsi azt mondta, hogy „Na, jöjjön csak az a lakli!” Este már ott szaladgáltam a színpadon a Mózes című darabban. Voltam aztán minden: felvételvezető a filmgyárban, vagonrakodó, nyáron pincér. Játszottam Mészáros Tamás rendezéseiben, mire végre elkezdtem felvételizni prózai szakra. Mindig kirúgtak. „Nem baj, jövök jövőre is!” – búcsúztam. Ági már Major Tamás osztályába járt. Amikor negyedszerre sem sikerült a felvételi, két-két ember jutott az utolsó helyekre. Hirt­ling István és köztem kellett választani, illetve Kováts Adél és Fazekas Zsuzsi között. Mi kimaradtunk Adéllal.

„Naponta ott kellett lenni a főiskolán”

Hot!: Végül mégis osztálytársak lettetek!

Cs. L.: Üzentek, hogy jelentkezzünk az operett-musical osztályba. Egyszerre mondtuk, hogy „Na, én oda nem megyek!” Engem meggyőzött a nővérem. Másnap ott voltunk mindketten. Kazán István és Versényi Ida lettek az osztályfőnökeink. Tulajdonképpen hároméves esti tagozat, gyorstalpaló volt, de naponta ott kellett lenni a főiskolán. Amikor a Vígszínházba kerültem gyakorlatra, Kapás Dezső átküldött a Pesti Színházba, bizonyos Jenő bácsihoz. Az lett az igazi iskolám. Csodás darabok mentek, legendás színészekkel. Az Equusban én voltam az egyik lovacska, de kik között! Darvas Iván, Tábori Nóra, Kútvölgyi Erzsébet... 

Hot!: Szeretted a főiskolát?

Cs. L.: Nem. Állandóan szólt a zene, és ez nagyon zavart. Korábban táncosnak készültem, de már tízévesen kilógtam a sorból a magasságommal, kétszer is elküldtek a balettintézeti felvételiről.

Csere László operettszínházi évei

hot!: Hogy lettél akkor az Operettszínház tagja?

Cs. L.: Megnézett bennünket Keszler Pali bácsi, az igazgató. Aztán üzenetet kaptam, hogy menjek be hozzá. „Na, kicsi fiam, itt az ösztöndíjpapírod, írd alá!” – mondta. Gondolkodási időt kértem. Megint Ági, a nővérem szólt rám: „Fogadd el – mondta –, ha nem akarsz oda menni, majd valahogy visszafizeted a pénzt.” Legközelebb már a szerződésemet tették elém.

Hot!: Milyen volt az Operettszínházban, a nagy elődök nyomában?

Cs. L.: Néztem az aktuális folyosói fotókat, de egyedül Németh Marikát ismertem fel. Ő később a partnerem is lett. Együtt játszottam a csodálatos dívákkal – többek között Felfödi Anikóval és Galambos Erzsivel –, akik közül sajnos már csak Lehoczky Zsuzsa él. Nagyon jó szerepeket kaptam. Németh Sándor félig Bécsben élt, így nekem jutott a szerepe a Pipin című zseniális musicalben. Emelgettem az összes magas csajt az operettekben meg a musicalekben.

Így lett Oszvald Marika Csere László partnere

Hot!: Mégis a 150 centis Oszvald Marika lett az állandó partnered. Hogy kerültetek egymás mellé?

Cs. L.: Vámos László rendezte a Cirkuszhercegnőt, akkor kezdődött. 

Az édesapja, Oszvald Gyula – szintén operettszínész – mondogatta, hogy meglátjuk, jó lesz. És az lett! A koreográfusok rémei lettünk, nagyon sokat improvizáltunk mozgásban.

Hot!: Oszvald Marikával ma is elválaszthatatlanok vagytok.

Cs. L.: Ő volt a turnéfeleségem. Ahogy teltek az évek, azért már el kellett hagynunk a sok cigánykereket, pörgést-forgást. Azt mondtuk egymásnak: az lesz a következő vicces jelenet, hogy betolnak bennünket két talicskán, és kiborítjuk belőle egymást. Rendszeresen fellépünk színházon kívül is. Augusztus 10-én lesz a Monarchia Operett Nyáresti Ope­rett­gá­lá­ja a Városmajori Színpadon, készülünk rá Marikával, válogatjuk a dalokat, keressük a zenészeket, formálódik a műsor.

Hot!: Forgattál Mészáros Mártával, látható voltál néhány filmben, televíziós produkciókban. Miért maradt abba?

Cs. L.: Itthon nemigen foglalkoztatják az operettszínészeket, kicsi az átjárás a filmhez.

Csere László párja évtizedek óta kitart mellette

Hot!: Kétlaki életet élsz: Olaszországban is van egy házad. Miért éppen ott?

Cs. L.: Mindenképpen valami mediterrán országban akartunk lakást. Húsz éve vagyunk együtt a párommal, ismerjük egymás ízlését, elkezdtünk keresgélni. Végül Ancona mellett találtuk meg az álomházat. Annyit vezettem, mint egy kamionsofőr, bejártunk denevéres padlásokat, dohos pincéket – és egyszer csak ott volt az igazi! Szeretem az olaszokat: náluk az első a család, a második a szórakozás, a harmadik a munka. Az Operettben már csak a Dr. Jekyllben vagyok benne, a Tu­ray Ida Színházban játszom még. Ha van egy kis időm, beülünk az autóba, és irány Ancona.