„A legjobb barátaim már meghaltak” – Keserédes a 80 éves Poór Péter születésnapja

Nagy nap ez a mai a Táncdalfesztiválok sztárja, Poór Péter életében! A fiatalokat megszégyenítően energikus énekes ugyanis szeptember 20-án ünnepli a 80. születésnapját, és bár ő nem is ragaszkodna ahhoz, hogy meghúzzák a fülét, a népes család tesz arról, hogy emlékezetes legyen ez a kerek évforduló.

Poórnak ugyanis összesen 12 unokája van, és bár nem tud mindenkivel gyakran találkozni, így is összejön a família.

„A család egy hihetetlenül összetartó erő az életemben. Én nem is ragaszkodtam az ünnepléshez, ők viszont igen, úgyhogy nem úszom meg a koccintást. Érdekes belegondolni, hogy nyolcvanéves vagyok, ugyanis egyáltalán nem érzem magam annyinak. Mondtam is nemrég egy ismerősömnek, hogy szerintem én vagyok a legfiatalabb nyolcvanéves. Ilyenkor persze kicsit számot vetek az életemről, de úgy vagyok vele, hogy ha volt is olyan döntésem az életemben, ami utólag nem bizonyult jónak, sokat már nem tudok rajta változtatni”

– sóhajtott az előadóművész.

Poór Péter mellől elmentek a nagy barátok

Poór Péterből a nehézségek ellenére valamiféle földöntúli, irigylésre méltó optimizmus és energia árad. Állítása szerint ő már kisfiúként tisztában volt azzal, hogy a színpadra született, és még mindig lobog benne egyfajta tűz, amikor a közönség elé lép.

„Mondhatjuk, hogy ez már megszállottság, szenvedély a zenével kapcsolatban. Ha néha fáradt is vagyok, a színpadon megsokszorozódik az energiám. Persze a nézők csak egy szeletét látják a hivatásunknak, így nem is tudják, mennyire komoly munkát végzünk. Sokszor volt velem olyan az elmúlt évtizedekben, hogy nagyon rossz passzban voltam egy-egy koncert előtt, olyan is előfordult, hogy rossz hírt kaptam, ám ebből a közönség semmit sem vett észre. Sikerült átlényegülnöm” – tette hozzá a szülinapos énekes.

Bár Poór Péter énekes szerencsére remek egészségnek örvend, az mindenképp szomorúsággal tölti el, hogy sok tehetséges barátja, pályatársa már nem lehet köztünk.

„Szomorú, hogy a legjobb barátaim közül már többen meghaltak, de sokat gondolok rájuk. Többé már nem énekelhetek együtt Harangozó Terivel, Szécsi Pállal, Máté Péterrel, de mondhatnám akár Zámbó Jimmyt, vagy Komár Lacit.  Megkapom néha, hogy én is lassítsak egy kicsit, de eszemben sincs – szeretem a zenét, a szakmát, az embereket, a közönséget, a kollégákat, és továbbra is hajt a szenvedély.”