Feladta ügyvéd szakmáját a népszerű tiktokker

Sokan nem tudják, hogyan kell élni az életet. Nap mint nap sok minden mellett elmegyünk, amiben pedig megtalálhatnánk a szépet. Sok más tartalom között erre próbál rávilágítani a közönségének az eredetileg jogot végzett tiktokker.

„Ügyvédjelöltként dolgoztam édesanyám ügyvédi irodájában, de valahogy azt éreztem, hogy nem érnek olyan impulzusok, amikre szükségem van. 

Elsősorban arra próbálok rámutatni, hogy miként érdemes élni. Egy tartalmas élethez elengedhetetlen, hogy ismerjük a világtörténelem részeit, költőket, zeneszerzőket. Emellett úgy gondolom, a földi játékban az a legfontosabb, hogy értékeljünk minden apróságot” – kezdte dr. Farkas Levente András a Hot! magazinnak.

A tiktokker számára ez inkább egy gondolatébresztő misszió

A mai világban az emberek többsége nem igazán értékeli az apró dolgokat, emiatt nehéz ráébreszteni a hallgatóságot ezekre a fontos pontokra.

„Előfordul, hogy komplex filozófiai tételeket kell átadnom egy percben, ez pedig csak úgy lehetséges, hogy megpróbálok kellemes hangulatot teremteni a videóban, amikor a témáról beszélek. Inkább úgy mondanám, hogy számomra ez egy gondolatébresztő misszió: a hallgatót érje benyomás, jöjjön izgalomba egy hangulattól. Ezért is tartok önálló esteket. Legutóbb például festményeket mutattam be, és azokról fejtettem ki a gondolataimat. Fontos leszögezni, hogy nem dirigálni szeretnék, hanem arról beszélni, hogyan gondolok a környezetemre, ezekből pedig saját következtetéseket vonok le” – árulta el a tartalomgyártó.

„Pozitív és negatív hozzászólásokat is kapok”

Több mint kétszázezer ember követi a közösségi oldalain, így hatalmas felelősséget jelent, hogy mit és hogyan közöl az emberekkel.

„A szüleim mindig azt mondták, hogy tegyek értelmes dolgokat; a visszajelzések és a számok alapján úgy tűnik, sikerült. TikTokon rengeteg embert elérek, így pozitív és negatív hozzászólásokat is kapok. 

Az a célom, hogy minden, amit »kiadok a kezemből«, arról szóljon, hogy ez egy végtelen kötetlen beszélgetés” – magyarázta. „Amikor gimis voltam, többször kellett színdarabot rendezniük a gyerekeknek; imádtam azt az alkotói folyamatot, hiszen együtt nevettünk, szórakoztunk, de közben alkottunk. Akkor gondolkodtam el azon, hogy mennyire jó lenne, ha ez lehetne a munkám. Úgy gondolom, hogy a gimnazista Levente büszke lenne a mostani énemre. Azonban a jelenlegi Levente nem elégedett semmivel, hiszen mindig van hová fejlődni.”