Nem bírta látni a gyermekei tekintetét a börtönben Lagzi Lajcsi. Szívszorító, mit kért a családjától a rácsok mögött Galambos Lajos.
Galambos Lajos titokban, 14 hónap raboskodás után tért vissza a családjához. Nagy pillanat volt számára, mikor újra magához ölelhette gyermekeit, a börtönben ugyanis csak egyszer találkozhatott velük személyesen.
Az ország trombitása éppen reintegrációs őrizetét tölti birtokán, itt beszélgetett vele a Bors újságírója, aki arra is rákérdezett, volt-e olyan pont, amikor azt érezte, nem bírja tovább a bezártságot?
„Volt, de nem annyira durván. Legalábbis nem vallottam be magamnak sem, hogy mennyire mélyen voltam. Ez akkor történt, amikor a gyermekeim meglátogattak. Lesújtó volt… Telefonon és Skype-on továbbra is beszélgettünk, de kértem őket, hogy többé ne jöjjenek, mert amit a szemükben láttam… Nehéz volt. Voltak könnyek is, de leginkább akkor, amikor a napokban felhívtam a kisfiamat és közöltem vele, hogy ha nem baj, akkor a hétvégén már hazajövök. Akkor mindketten megkönnyeztük a beszélgetést. Ő tizennégy hónapja várta, hogy elindulhasson értem” – mondta Lajcsi a Borsnak.
Ahogy azt korábban Lajcsi elárulta, családja a kedvenc fogásaival várta haza őt. Emiatt rögtön betámadták a kommentelők, hiszen a bevonulásakor arról szólt a fáma, hogy képtelen szilárdat enni...
Persze, hogy ilyenkor az embert mindenfélével várják haza, ami kedves neki, de én semmit ne tudtam enni ezekből.
„Nekem gyomorműtétre van szükségem, amelynek a feltételei a reintegráció alatt teljesülni tudnak. A BV-s körülmények között a legjobb szándék és akarat ellenére sem volt erre lehetőség, mert ehhez kapcsolódnia kell egy másik beavatkozásnak is. Ehhez hosszabb idő kell és nyilván én szeretném ezt olyan orvosi csapatra bízni, akiket már korábbról ismerek” – mondta Galambos Lajos.
Ugyanazt tartom, amit odabent.
„Ez azt is jelenti, hogy minden reggel fél öt és öt között felébredek és csak nézek ki a fejemből. Az étkezés tekintetében is ugyanaz van. Inkább a levesek híg részét fogyasztom. Megtanultam ezzel együtt élni, hiszen már a bevonulásom előtt is így ment. Éppen ezt szerettem volna rendezni, de végül is jól elvagyok vele.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre