Vágó Zsuzsi így ismerkedett meg a férjével

A musicalszínésznő a Pesti Broadway Stúdió elvégzését követően lett az Operettszínház tagja. Vágó Zsuzsi férje Dévényi Tamás hangmérnök, az ikerlányaik, Hédi és Lujza kétévesek. A művésznő a kezdetekről, pályatársakról és a családjáról beszélt a Hot! magazinnak.

Hot!: Pedagógus szüleid mit szóltak ahhoz, hogy a lányuk színész akar lenni?

Vágó Zsuzsi: Eleinte állatorvosnak vagy óvónőnek készültem. De a szüleim és a tanáraim támogattak mindenben, amibe belefogtam, az általános iskolában és a gimnáziumban is. Miskolcon tagja voltam egy amatőr színjátszó társulatnak, a Szép László vezette Pécsi Sándor Guruló Színháznak.

Hot!: Mit jelent az, hogy „guruló színház”?

V. Zs.: Jártuk az országot, teljes előadásokat vittünk magunkkal a vidéki nézőknek: A dzsungel könyvét, A padlást, A muzsika hangját – Mak­ran­czi Zalán, Mihályi Győző, Lukács Anita, Viczián Ottó is „gurulós” volt.

Hot!: Hogy tudtad ezt középiskola mellett vállalni?

V. Zs.: Tizenkét-tizenhárom éves koromban villámcsapásszerűen jött az életembe a színház iránti szerelem. Akkor láttam a Diósgyőri Várszínházban a szüleimmel a Légy jó mindhalálig című musicalt a Rock Színház előadásában. A gimnáziumba mindig jött a kikérő, és ha kellett, már az ötödik óra után elmehettem, ha előadás volt valahol. A dísz­let­épí­tés­től a -lebontásig mindennel magunk foglalkoztunk. Nagy iskola volt ez számomra: ott tanultam meg a színházi etikettet, az alázatot, azt, hogy mi is az az igazi csapatmunka.

Vágó Zsuzsi tette, amit tennie kellett

Hot!: Mikor határoztad el, hogy színész leszel?

V. Zs.: Nem éltem a jövőben, tettem, amit éppen kellett. Korábban sokat jártam edzésre, szertornáztam, versenyszerűen aerobikoztam, zongoráztam, ének­órá­kat vettem. 

Hot!: A színészet mellett döntöttél. Megpróbáltad a klasszikus utat, a Színművészetit is?

V. Zs.: Ötször jelentkeztem – ötször nem vettek fel. Voltam zenés és prózai felvételin is.

Hot!: Nagyon elkeseredtél?

V. Zs.: Az első elutasításkor három napig sírtam. Addig nem értettem, miért így történt, amíg valaki el nem magyarázta nekem, hogy azok a tanárok, akik akkor osztályt indítottak, egyszerűen más karakterekben gondolkodtak. Végül felvettek a Pesti Broadway Stúdióba, és megtanultam, hogy minden úgy történik, ahogy nekem a legjobb.

Hot!: A stúdió elvégzése után rögtön az Operettszínházhoz kerültél?

V. Zs.: Előbb Miklós Tibor Piccolo Színházában játszottam, majd a Madách Színház Volt egyszer egy csapat című musicaljében. Az Operettszínházba úgy kerültem, hogy éppen a kollégiumi szoba padlóját súroltam, amikor csengett a telefon, és Kero keresett. Szinetár Dóra helyett kellett beugranom a West Side Storyba, Akárkié szerepében. Majdnem kiesett a felmosó a kezemből!

„Kérdőjelek voltunk”

Hot!: Hogy fogadtak a színháznál?

V. Zs.: Tudtam, hogy figyelik a fiatal művészeket, mi lesz belőlük, meg tudják-e ugrani a rájuk bízott feladatot. Kérdőjelek voltunk az idősebb kollégák számára. 

Hot!: A nézők mikor lettek rajongókká? Mikortól vártak meg előadás után a művészbejárónál?

V. Zs.: Az Operettszínház életében a Rómeó és Júlia bemutatása volt a nagy fordulat. Akkor alakult ki a nézők között az a kemény mag, amely akár többször is megnéz egy darabot. Játszottam a nagy musicalekben, a Miss Saigonban, a Mozart!-ban, az Elfújta a szél-ben, a Marie An­toi­nette-­ben, a Rudolfban...

Hot!: A Rudolfban egymás váltói voltatok a barátnőddel, Vágó Bernadett-tel. Hogy kezdődött a barátságotok?

V. Zs.: Detti egy évvel később kezdte a Pesti Broadway Stúdiót. Mindenkihez odamentem bemutatkozni. „Vágó Zsuzsanna vagyok” – mondtam. Nem akarta elhinni, megnézte a személyimet! Ő ugyanis Vágó Bernadett Zsuzsanna. Akkor barátkoztunk össze. Nekik is lányuk van Miller Zolival, nekünk két kislányunk született.

Hot!: A férjed, Tamás civil. Hogy ismerkedtetek meg?

V. Zs.: Tamás konzervatóriumban végzett, brácsázott, de hangmérnök lett. Az egyik barátnőmet meghívtam a Rudolf előadására a párjával; a hangpáholyba kaptak jegyet – oda, ahol Tomi a zenekart keverte egy előadáshoz. Az előadás után beültünk a színház melletti étterembe, ott mutatták be Tamást, mert – mint kiderült – ők már régről ismerték egymást. Tizenhat éve vagyunk együtt, tizenkét éve házasok, két esztendeje születtek meg az ikreink, Hédi és Lujzi.

Hot!: Amióta édesanya vagy, sokkal kevesebbet játszol. Nem hiányzik a színpad?

V. Zs.: Persze hogy hiányzik. Az első időszakban csak a gyerekekre fókuszáltam – most már érzem, hogy szép fokozatosan vissza kellene térnem. De úgy gondolom, az univerzum vagy a Jóisten majd elrendezi. Legközelebb a RaM ArT-ban lépek fel január 23-án a Rómeó… 20! koncerten, és már nem csupán Júlia, hanem a Dajka szerepére is készülök, abban láthat majd a nagyérdemű júniusban a Papp László Sportarénában.

Hot!: Időközben elvégezted az ELTE óvodapedagógus szakát. Mi volt a célod vele?

V. Zs.: A Covid alatt beszélgettünk Vágó Bernadett-tel arról, hogy mit kellene tennünk. Egy átbeszélgetett éjszaka után jelentkeztünk az ELTE-re. Már le is diplomáztunk; mind a ketten tudjuk hasznosítani a gyereknevelésben is az ott tanultakat. A két lányom teljesen eltérő személyiség, de mindkettőjüket érdekli a zene. Sokféle zenei stílust hallgatunk együtt. Rengeteget énekelek nekik, és most már ők is énekelnek.