Komoly traumáról vallott Baby Gabi: „Megláttam a tömeget és gombóc volt a torkomban, nem bírtam megszólalni, énekelni pláne nem”

Baby Gabi őszintén vallott a démonjairól, szorongásáról, pánikbetegségéről és Csernus Imréről is.

„Álmomban sem gondoltam volna”

17 éves volt, mikor csatlakozott az akkor alakuló Baby Sistershez, amivel olyan sikereket értek el, amiről nem is álmodott volna. A sikert családi tragédia árnyékolta be, amiből csak nagyon nehezen tudott talpra állni az énekesnő.

„Martonvásári lányként, ugyan volt színpadi tapasztalatom, de ez valami hihetetlen volt. Bekapcsolom a rádiót és a mi számunk megy, bekapcsolom a tévét, és a mi klipünk megy. Álmomban sem gondoltam volna” – idézte fel a Magas és Mély című műsorban Gabi, aki elárulta: akkor mindössze 17 éves volt, s legszívesebben az iskolát is ott hagyta volna a sztárságért, de szülei unszolására leérettségizett, amiért utólag nagyon hálás.
Gabi felidézte, hogy a leghúzósabb időszak az volt, mikor egyetlen augusztus alatt 50 fellépésük volt, egy szilveszterkor pedig hét helyen koncerteztek.

Baby Gabi: „Nem volt időm gyászolni”

De a csillogás mellett a mélypontokat is megélte: élete legnehezebb időszakáról, édesanyja elvesztéséről is vallott az M2 Petőfi TV műsorában:

„Anyukám elment decemberben tüdőszűrésre. Mondták, hogy minden rendben. De január-februárban érezte, hogy kicsit gyengébb, elment a háziorvoshoz, aki azt mondta, mindjárt itt a tavasz, tavaszi fáradtság lesz az, szedjen vitamint. Aztán július 31-én elment. Azért volt nekem nagyon nehéz, mert anyukámnak kifejezett kérése volt, hogy ne mondják nekem el a betegségét, mert dolgoznom kell. Nem tudok rajta segíteni, és anyukám szerette volna elkerülni, hogy naphosszat ott üljek az ágya mellett, miközben egy egész iroda, a lányok megélhetése függött tőlem. Azért ért váratlanul, mert az utolsó napig én azt hittem, hogy velem ez nem történhet meg. Hamar fel kellett nőnöm.”

„Pár fellépést lemondtunk, ennyi volt. Az életnek mennie kellett tovább.”

„Ez így ment, nemcsak napokig, hanem hetekig-hónapokig. Azt hittem, soha nem lesz vége ennek a fájdalomnak. Ez nagyon sokáig tartott, aztán egyszer csak elkezdett enyhülni. Már fel tudtam menni a színpadra úgy, hogy előtte nem sírtam. Aztán egyszer csak meglett ennek a böjtje. Depressziós lettem és pánikbeteg. Na akkor nem tudtam felmenni a színpadra, fizikai tüneteim voltak. Akkor mentem el orvoshoz, aki azt mondta, ez pánikbetegség. Megláttam a tömeget és gombóc volt a torkomban, nem bírtam megszólalni, énekelni pláne nem. Akkor kaptam gyógyszereket, aminek az lett az eredménye, hogy a tünetek elmúltak, de a probléma nem. Fel is szedtem tíz kilót az erős gyógyszerek hatására. Hat évig szedtem ezeket, s mikor le akartam tenni, megint jöttek a tünetek. Egy kedves barátnőm akkor kézen fogott, és elvitt a Csernushoz [Csernus Imre – a szerk.]. Nagyon kemény másfél órás beszélgetésünk volt, végigzokogtam az egészet. Nem tudom, hogy történt, de utána átfordítottam az agyam. Elmondta, hogyan engedjem el az anyukámat, ami a fő probléma volt. Egy hónap múlva visszamentem, azt mondta: művésznő, nagyon jól néz ki, túl van a nehezén, soha többet nem akarom látni. Ez persze nem volt igaz, azóta sokszor találkoztunk, de nem páciensi minőségben. Nagyon büszke volt rám, a könyvében is megemlített” − fogalmazott az énekesnő, aki két éve édesapját is elveszítette, ám azt a tragédiát már erősebb lélekkel kezelte.
Gabi elárulta, azóta felismeri, ha kezd besokallni, ilyenkor egy napra elvonul feltöltődni, amiben szeretett férje teljes mértékben támogatja: ilyenkor ő vigyáz nyolcéves ikergyermekeikre.