Hunyadi Donatella édesapjáról is beszélt, szívszorító vallomás jön!
Kiszel Tünde lánya, Hunyadi Donatella a gyerekkoráról vallott a Hot! magazinnak.
Hot!: Anyukádat mindenki ismeri, ő Kiszel Tünde. Nem erőltette rád a tévézést?
Hunyadi Donatella: Egyáltalán nem. Ha elment szerepelni, akkor általában én is elkísértem, de ennyi. Tizenegy-tizenkét éves koromban mondtam neki, hogy nem szeretnék szerepelni a naptárakon és a műsorokban, ő pedig megértette. Volt, amikor bevitt olyan műsorokba, ahol amúgy nem akartam szerepelni, de az emberek nem szerettek volna elfelejteni, így úgy döntöttem, hogy szereplek, de saját jogon.
Hot!: A szigorúság vagy inkább az engedékenység volt jellemző a gyermekéveidre?
H. D.: Inkább az engedékenység. Ha mondhatok ilyet, kiskoromban eléggé el voltam kényeztetve, minden játékot megkaptam, amit kértem. A nevem jelentése „Isten ajándéka”, édesanyám pedig így is tekintett rám kiskorom óta. Amikor kamaszodni kezdtem, ő is szigorúbb lett. Akkor íratott be táncra, színitanodába, zongorára, hogy kiderüljön, miben vagyok a legtehetségesebb.
Hot!: Milyen neveltetést kaptál?
H. D.: Édesanyám nagyon jó értékeket adott át nekem: tisztelet, szeretet, őszinteség, becsületesség. Ezek szerint élem az életemet és próbálok viszonyulni más emberekhez. Tinikoromban volt egy erős dackorszakom, amikor nem értékeltem az odafigyelését úgy, ahogy kellett volna. Kamaszként besokalltam a túlzott törődéstől, de utólag rájöttem, hogy ez nekem mennyire kellett, és milyen jó volt, hiszen emiatt lettem az, aki vagyok.
Hot!: Apukád mennyire játszott szerepet az életedben?
H. D.: Semennyire.
Édesapámmal tizennyolc éves korom előtt kétszer találkoztunk, olyan körülmények között, ami nem gyereknek való, de erről nem szeretnék többet beszélni. Tizennyolc éves koromban megkeresett, hogy szeretné tartani velem a kapcsolatot, de nem sikerült olyan viszonyt kialakítani, amilyet szeretett volna, én pedig nem tudok rá apaként tekinteni.
Hot!: Akkor semmilyen kapcsolatod nincs vele?
H.D.: Azt nem mondanám, mert egész sokat beszélünk, heti több alkalommal telefonálunk, meg mindig érdeklődik felőlem. Látom is rajta, hogy kíváncsi rám, mi van velem, és segíteni akar. Ám sajnos ezeket nem tudom úgy fogadni, mint ha egy apa mondaná. Nem tizennyolc évesen kell elkezdeni apának lenni, így nem is alakult ki ez az érzelmi kapcsolat, ami felnőttként meg felesleges.
A teljes interjút ide kattintva olvashatjátok el.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre